50 évvel a mérföldkő után

Országszerte tartanak megemlékezéseket Martin Luther King amerikai baptista tiszteletes és Nobel-békedíjas polgárjogi harcos 1963. augusztus 28-án, a rasszizmus ellen elmondott, legendássá vált beszédének ötvenedik évfordulója alkalmából. A megemlékezések fő eseménye Barack Obama elnök beszéde lesz a Lincoln-emlékműnél az évfordulón.

A célt még 1963-ban Martin Luther King hirdette meg Washingtonban a Lincoln-emlékmű lépcsőiről – száz évvel korábban lépett hatályba Lincoln elnök rabszolgákat felszabadító Előzetes Emancipációs Kiáltványa – a részben King által szervezett, munkát és szabadságot követelő afroamerikai gyűlésen részt vevő kétszáz-ötvenezres tömeg előtt. Az akció segített nyomást gyakorolni a kongresszusra, amely végül 1964-ben és 1965-ben elfogadta a feketék jogegyenlőségét biztosító polgárjogi és választójogi törvényeket.

Obama pénteken egy beszédben azonban fél évszázaddal később is úgy fogalmazott, hogy a diszkrimináció, a rabszolgaság és a Jim Crow törvények – állami és helyi törvények a déli tagállamokban 1876 és 1965 között, melyekkel faji szegregációt tartottak fent a közintézményekben – öröksége még ma is él.

Az adatok szerint a feketék és fehérek közötti szakadék az 1963-as „Van egy álmom” beszéd óta főleg gazdasági tekintetben maradt fent. Oktatási és kulturális szempontból, a sport, a média, az üzleti élet és a politika területén óriási mértékben hozta be az afroamerikai közösség a lemaradást, de gazdaságilag nem tudtak felzárkózni. A munkanélküliség jelenleg a körükben kétszer olyan magas, mint a fehéreknél, akárcsak 1963-ban volt, bár a bérkülönbségek mérséklődtek.

A fehérek és feketék közötti különbségek számos egyéb területen is csökkentek. A szegénységi ráta a feketék körében 28 százalékra esett vissza 2011-re, az 1966-os 42 százalékról. A középiskolát elvégzett afroamerikaiak aránya háromszorosára nőtt, a fekete egyetemi hallgatók pedig tízszer többen vannak, mint ötven éve. Politikai téren is tízszeres a növekedés a választott fekete tisztviselők tekintetében az 1970-es, első mért adathoz viszonyítva. Jelenleg pedig 45 afroamerikai képviselő dolgozik a kongresszusban, szemben az 1963-as öt fővel.

Gazdasági téren viszont nem sikerült behozniuk a lemaradást. Szakértők szerint ennek több oka van: alacsonyabb iskolázottság, gyengébb üzleti hálózatépítés, alacsony megtakarítási ráta, a házasságon kívül született gyermekek magas száma, vagy a nagyobb bűnözési arány a fekete férfiak körében. Az ország képtelensége a jól fizető állások megteremtésére, szintén akadályozza a feketék gazdasági teljesítményét. A rasszizmus is faktor az afroamerikaiak lemaradásában, mert a szakértők szerint „a diszkrimináció még él és virul”.

Erre a kérdésre a Treyvor Martin ügye az elmúlt hónapokban már rávilágított. A feketékben ugyanis a negatív történelmi tapasztalatok, a fehérekben pedig az előítéletek is munkálnak a mai napig, akár nem szándékolt módon is. Jesse Jackson afroamerikai polgárjogi harcos mondta 1993-ban, hogy semmi sem fájdalmasabb számára, mint ha egy sötét utcában sétálva léptek zajára megfordul, mert rablástól tart, de megkönnyebbül, mert egy fehér ember van mögötte.