Igazságosabb halálbüntetés?

A napokban az amerikai Legfelsőbb Bíróság eldöntötte, hogy kialakítanak egy közös jogi álláspontot a szellemi fogyatékosság meghatározásával kapcsolatban – írja a New York Times.

Jelenleg harminckét államban van halálbüntetés az Egyesült Államokban. Az igazságszolgáltatásnak erről a formájáról állandó vita folyik, ugyanúgy, ahogy a szellemi fogyatékosság megállapításáról is. A gondot az egységes szabályozás hiánya okozza – most azonban úgy tűnik, megállapodtak a Legfelsőbb Bíróság tagjai a kérdés tisztázásában.

A vita alapját a 2002-es, Atkins kontra Virginia ügy adja, amely esetben a Legfelsőbb Bíróság felfüggesztette egy ítélet végrehajtását, mivel kimondták, hogy a szellemi fogyatékos gyilkosok kivégzése rendkívüli és kegyetlen. A precedens alapján az államok a szellemi fogyatékosság eldöntésére olyan széleskörű lehetőséghez jutottak, amelyben csupán az általános irányvonalak vannak lefektetve. Három vizsgálati szempontot ajánlottak a vádlottakat tekintve: az elért IQ pontszám, az alapvető szociális és gyakorlatias képességek hiánya, valamint mindkét tényező fennállása tizennyolc éves kor előtt.

Egy jelenlegi ítélkezés újra felkorbácsolta a vitákat. 1978-ban egy huszonegy éves, héthónapos terhes nőt raboltak el egy szupermarket parkolójából Florida államban. A hatóságok később egy közeli erdőben találták meg a testét. A fiatal nőt megverték, szexuálisan bántalmazták, végül lelőtték. Az elkövető férfit, Freddie Lee Hallt, bűnösnek találták és halálbüntetésre ítélték a gyilkosság brutalitása miatt, annak ellenére, hogy agyi károsodása volt és egyéb szellemi problémákkal is küzdött.

Az Atkins-ügy eredménye után Hall fellebbezett a halálbüntetés ellen, abban reménykedve, hogy a mentális problémái miatt kikerülhet a halálsorról. Hall bírósági vizsgálatai során különböző eredményeket ért el, de mindegyik IQ pontszáma hetven fölötti volt (71, 73, 80). Emiatt tavaly a floridai Legfelsőbb Bíróság alkalmasnak találta a kivégzés végrehajtására, ugyanis Florida, hasonlóan más államokhoz, a hetvenes pontszámot tekinti a határértéknek. Az ez alatti eredmények olyan mértékű fogyatékosságot mutatnak, amely esetben az elítélt börtönbe zárható, viszont nem végezhető ki. Az efölötti eredményeket mutató vádlottak viszont nem tekinthetők szellemi fogyatékosoknak, akkor sem, ha egyéb pszichológiai vizsgálatokon mutatnak visszamaradottságot.

A védőügyvédek megkérdőjelezték, hogyan lehet, hogy az eredeti ítélet és a legutóbbi vizsgálat között a védencük „kigyógyult” a fogyatékosságból. A bíró is elismerte, hogy a számadatok alapján eldöntött állapot nem tűnik igazságos megoldásnak, mégis, ez a floridai gyakorlat nem egyedülálló – más államokban is hoztak már így ítéletet. Az tehát tisztán látszik, hogy nincs nemzeti konszenzus a szellemi fogyatékosság pontos megállapításáról, így tehát épp itt az ideje egy közös álláspont kialakításának.