Az elmúlt hónapokban rájárt a rúd az amerikaiakra. Az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) 35 vezető politikus telefonbeszélgetéseit hallgatta le, ami világszerte hatalmas felháborodást váltott ki. Mindezek ellenére nem jelenthető ki, hogy az Egyesült Államok egyértelműen rossz évet zárt volna. Két európai állam, Németország és Franciaország távolodtak, Kína és Irán azonban közeledtek az USA-hoz. Irán esetében áttörést hozott, hogy 1979 óta először tárgyaltak egymással a két ország vezetői.
A Nemzetbiztonsági Ügynökség titkos akcióival azt érte el, hogy az USA elvesztette legerősebb, leghűségesebb szövetségesei bizalmát. Az NSA ténykedése nem korlátozódott a problémás területekre. A kémkedés gyakorlatilag az összes jelentősebb országra kiterjedt, beleértve Mexikót, Brazíliát, Németországot és Franciaországot. A Fehér Ház leállította az NSA akcióit, de kérdés marad, hogy a legfelsőbb körök tudta nélkül történtek-e a lehallgatások. A kétes akciókkal nem „csak” Németországot, de az EU-t is magára haragította az USA.
Az elmúlt évek amerikai külpolitikájára az egyensúlyra való törekvés volt jellemző. Ez az egyensúly éppúgy vonatkozik a közel-keleti térségre, mint Európára vagy a távol-keleti országokra. Hillary Clinton, aki az Egyesült Államok külügyminiszteri posztját töltötte be 2009 és 2013 között, elsősorban az ázsiai egyensúly megteremtésére törekedett. Utódja, John Kerry, ha más stílusban is, de követi az elődje által meghatározott irányvonalat. Azt mind a két politikus felismerte, hogy Kína és Oroszország ellensúlyozásához az európai hatalmakkal kell jó viszonyt ápolni. Az idei események azonban keresztülhúzták a számításaikat. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás is meghiúsulhat, miután kiderült, hogy Angela Merkelt is megfigyelés alatt tartották.
Az USA viszonya a németekkel noha megromlott, de még mindig sokkal jobb és békésebb, mint az amerikaiak és oroszok közötti kapcsolat. A feszültség forrása Szíria, ahova Oroszország fegyverszállítmányokat küldött, többek között az amerikai hajók ellen is használható robotrepülőgépeket. A két ország közötti szakadék tovább mélyült, amikor Oroszország ideiglenes menedékjogot adott Edward Snowdennek. Mindezt ellensúlyozhatja, hogy Kína nem zárkózik el az USA-val való tárgyalásoktól, ráadásul az Észak-Koreával való szembenállás is csak közelebb hozta egymáshoz a két nagyhatalmat. A Kína ellensúlyozására is törekvő amerikaiak Vietnámmal hoztak tető alá a nukleáris technológia fejlesztéséről szóló megállapodást. A szerződés értelmében az amerikaiak felszereléseket szállíthatnak az országba, majd részesedést kapnak a várható hatalmas haszonból, amit az atomerőművek termelnek meg.
Az Egyesült Államok közel-keleti kapcsolataiban is ugyanaz a kettőség van jelen, mint ami a Távol-keleti helyzetet jellemzi. Nagy áttörést jelentett, hogy 1979 óta először beszélt iráni vezető amerikaival, az új elnök, Haszan Rohani személyében. Irán hetedik elnöke Amerika-ellenes plakátokat és táblákat tiltatott be a héten, provokálva ezzel a tüntetőket. A szeptemberi ENSZ közgyűlésen Rohani a békés iráni atomprogramról beszélt, a tömegpusztító fegyverek használatát pedig elutasította. Az atomprogramot illetően Izrael más állásponton van, mint az Egyesült Államok, de ez nem jelent akadályt a javuló iráni – amerikai kapcsolatok számára.
Szaúd-Arábia is azon országok közé tartozik, amelyek eltávolodtak az USA-tól. A két ország évtizedekig állt részben gazdasági, részben politikai okokból közel egymáshoz. Ennek a valószínűtlen „barátságnak” a megszűnését számos okra lehet visszavezetni. Ezek között szerepel, hogy az USA egyre kevesebb olajat importál Szaúd-Arábiából, így annak fő vásárlója Kína lett. Másfelől a közel-keleti térséget érintő kérdésekben is eltérő állásponton van a két ország. Nem csak az egyiptomi elnök, Murszi személyét illetően vannak nézeteltéréseik, de a szaúdiak következetesen aláássák az amerikaiak térségbeli erőfeszítéseit. Az iráni atomprogram egy másik forrása a feszültségnek, éppúgy, mint a szíriai konfliktus.
Az Egyesült Államok szövetségi rendszere átalakulóban van. A kiterjedt kémkedéssel talán elvesztette legfontosabb partnerei bizalmát, de a legtöbb esetben ez nem jelenti az együttműködés végét. A lehallgatások ellenére Németországgal továbbra is megmarad a szoros gazdasági kötődés. Az USA számára továbbra is Kína ellensúlyozása marad a legfőbb kihívás, az ázsiai egyensúlyra való törekvésben pedig fontos szerep juthat Vietnámnak is.