Valamivel több, mint egy hét múlva, a jövő heti csütörtök-pénteki vilniusi csúcson dőlhet el, hogy aláírja-e Ukrajna a társulási egyezményt az EU-val, és ezzel az európai integráció útjára áll, vagy sem. Ha létrejön a megállapodás, azzal hamarosan vízummentesség és szabadkereskedelmi zóna jöhet létre Ukrajna és az Európai Unió között, a kijevi kormány pedig 10 évet kap arra, hogy gazdasági, szociális és politikai téren is reformokat hajtson végre, ezzel felkészítve az államot az EU tagságra. Ha nem jön létre az egyezmény, abban az esetben több évre ismét elodázhatják a tárgyalásokat, rosszabb esetben az Oroszország által vezetett Vámunió felé terelődhet az ország. Ukrajna magyarországi nagykövetével, Jurij Mushkával beszélgettünk Ukrajna perspektíváiról, és arról, mit hozhat az országnak az európai integráció, és a társulási egyezmény.
Riporter: Tisztelt Nagykövet Úr, amikor tavaly ültünk le Önnel utoljára egy interjúra, akkor Ön azt mondta, hogy csak egyetlen egy út létezik Ukrajna számára – az európai integráció. Mi történt az elmúlt egy évben ezen a téren, milyen diplomáciai munka zajlott a háttérben?
Jurij Mushka: Több mint egy év telt el azóta, hogy adtam az interjút, és továbbra is meg tudom erősíteni azt, ami a törvényben is meg van fogalmazva: Ukrajnának az EU-hoz való csatlakozás és a társulási egyezmény aláírása prioritás és stratégiai cél. Ezt ki szeretném emelni.
Másodsorban – persze, nagy diplomáciai munkát is végeztünk, de közben otthoni szabályozás terén volt nagyon sok teendőnk. Az európai integráció illetve a társulási szerződés nem annyira külső diplomácia, inkább egy belső munka. Egy ilyen szerződés lebonyolítását nem lehet egy éjszaka alatt elvégezni. Az „eukonformitás” az egy belső feladat. Át kell alakítani a törvényeket – EU konformmá kell tenni. A szabványokat, az európai normákat be kell emelni a belső jogrendszerbe. És van egy csomó gyakorlati munka is, mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, vagy például a határrendészetnél.
Tehát ha például a vízummentesség kérdését vesszük az Európai Unióval: ez két dologból áll. Ehhez kellett egy európai jogi bázis, amit megalkottunk már, a második pedig a gyakorlati rész – mint például a biometrikus útlevél. Ez sántított egy kicsit, de most már jó úton vagyunk, és meg tudjuk valósítani. A migrációs szolgálatot – mint Önöknél az Állampolgársági és Bevándorlásügyi Hivatal – is át kellett alakítani, ki kellett vonni a rendőrség kötelékéből, mint külön szolgálatot. Vagy ilyen ügy az egységes határrendszer is: a vízum, amit mi adunk ki Budapesten, az megjelenik már a határon, és megjelenik a Belügyminisztériumban is. Tehát az egész rendszer egyben van, úgy, mint a magyar. Most alakítottuk ki ezt az eszközt, és még folyik tovább ez a munka. Tehát vannak ilyen gyakorlati kérdések, amit az ember hirtelen nem vesz észre, de nagyon nagy munka van mögötte.
R.: Ez akkor azt jelenti, hogy Ukrajna már alapvetően készen áll egy vízummentességhez az Európai Unióval?
J.M.: Azon vagyunk és arra törekedünk, hogy aláírjuk a társulási szerződést és létrehozzuk a szabadkereskedelmi zónát, és ezen belül párhuzamosan azt akarjuk, hogy egy éven belül vízummentes legyen az utazás az ukrán állampolgároknak, mert máskülönben miért is csináljuk az egészet. Közeledünk Európához, tehát ez valamit jelent, és az állampolgároknak látnia kell, hogy valami könnyítés és valami pozitívum van az egész folyamatban.
R.: Tehát Ön is kizárólag azzal számol, hogy november 28-29-én aláírásra kerül a Társulási Szerződés Ukrajna és az Európai Unió között. Ez az egyetlen forgatókönyv, amire készülnek?
J.M.: Persze, másra nem is tudunk készülni. B terv nincs. Nincs és nem is lehet. A törvényben nem volt két pontos célkitűzés. A cél az Európai Unió, és ezzel B változat nincs.
R.: Sajnos én magam nem vagyok teljesen optimista az aláírást illetően, hiszen jelenleg mindez Julia Timosenkó szabadon bocsátását illető szabályozáson múlik. Az idő pedig egyre fogy.
J.M.: Három dolog volt, amivel Ukrajna még el volt maradva. Ez az ügyészségről szóló reform, a választásokról szóló törvény, és a harmadik a Timosenko ügy. A két előbbit első olvasatban a parlament november első hetén elfogadta. A Timosenkót érintő általános szabályról még folyamatosan tárgyal a parlament és az emiatt létrehozott munkacsoport. Ez a szabály fogja engedélyezni, hogy külföldre mhessen egy elítélt gyógykezelésre. Ez nem mindenkit érint, de egy bizonyos kategória kimehet. Nem lehet egy emberre kialakítani egy törvényt, általánossá kell tenni a szabályozást. Emiatt folyik most a vita, de gondolom határidő előtt még dűlőre fognak jutni a kérdésben.
R.: Miért olyan fontos Ön szerint Timosenko az Európai Uniónak? Kizárólag elvi kérdést csinálnak belőle?
J.M.: Számomra elég furcsa, hogy egy ország sorsa, a legnagyobb területű európai ország sorsa egy embertől függ. Ez helytelen. Az oroszokkal az utóbbi hónapokban folytatott vita, ami az áru-csere forgalmat illeti, azért megmutatta, hogy milyen fontosságú Ukrajna. Azért most már Európa is nagyon odafigyel, hogy nem mindegy, kivel lesz Ukrajna. Az elmúlt két hónapban sokkal jobban éreztük azt, hogy figyel ránk a világ. Eddig hiába mondtuk azt, hogy nagyok vagyunk – területileg, potenciálban – nem sokan foglalkoztak vele igazán. Most tényleg nincs olyan ember a civilizált világban, aki ne figyelte volna, hová megy Ukrajna, mert mindenki érzi a fontosságát. Most megy a rivalizálás, elég megnézni hozzá az egyre nagyobb ajánlatokat, amit az elmúlt hetekben Oroszország tesz Ukrajnának, de hát ez csak az Ukrajna fontosságát emeli ki. Nem egyenrangú a tét, ezért nem tartom helyesnek, hogy egy ország sorsát egy embertől teszik függővé.
R.: Elemzők szerint ha a szerződést aláírják, jobbá egyenlőre nem válik a helyzet, hanem legalább 10 év kell majd hozzá, hogy az ukrán állampolgárok megérezzék az előnyeit. Ön erről mit gondol?
J.M.: Nyilván nagy eredményeket majd csak évekre rá fogunk érezni, hiszen ehhez előbb le kell folytatni a reformokat. Először is a cél: a cél nemcsak önmagáért, az EU-ba lépésért van. A cél az, hogy ha belépünk az EU-ba, ha nem, a reformokat végig kell vinnünk. A gazdaságot át kell alakítani, és a modern technológiákat, az energiatakarékosságot be kell vezetni végre. Eddig Ukrajna évente 50 milliárd köbméter gázt fogyasztott, most 18 milliárdnál járunk. Visszafogtuk magunkat az ár miatt, de azt a pazarlást, ami eddig volt, azt nem lehet megengedni.
A második dolog – a társulási szerződés már látható eredményeket hoz, mivel bizonyos termékekre eltörlik a vámokat és a korlátozásokat. Ez egyből érzékelhető lesz, ha az ukrán termék elmegy Európába. Lesz konkurencia, amire oda kell majd figyelni, de ez csak emeli majd az áruk minőségét. De nagyobb távlatban és nagyobb mértékben persze, a közeledés hasznát az emberek csak évekkel később fogják érezni. Ugyanakkor nincs olyan csoda, amely egy nap alatt meg tudná változtatni az életet Ukrajnában. Ezt csak nekünk kell megcsinálni, és csak reformok árán, azok meg időt igényelnek.
R.: Hogyha az export-adatokat nézzük, akkor a FÁK országok felé Ukrajnának 36 százalékos export részesedése van. EU-ba a tavalyi adatok alapján 25 százalék. Az elmúlt hónapok eseményei alapján azonban arra lehet számítani, hogy Oroszország zárni fogja a piacait Ukrajna elől, ami igen érzékenyen érintheti az ukrán gazdaságot.
J.M.: Az én adataim szerint, az Európai Unió felé 29 százalékos exportunk van. Ami Oroszországot illeti, nem fogja zárni, nem tudja zárni. Ez orosz propaganda. Aki azt hiszi, hogy Oroszország meg tud lenni ukrán termék nélkül, az nagyon téved. Ugyanúgy, ahogy mi nem tudunk meglenni az ő termékeik nélkül. Egyik napról a másikra a kooperációt nem lehet megszüntetni.
R.: Nem fogják emelni válaszul a vámokat?
J.M.: A vámokat emelhetik, de mi indokolná ezt? Amikor Magyaroszág belépett az EU-ba, vagy amikor Lengyelország belépett az EU-ba, változott valami a kétoldalú kapcsolatokban Oroszországgal? Most is nő az árucsere forgalom, és folyik együttműködés például magyar és orosz vállalatok között. Kérdem én: Ukrajna társulási szerződése hogy tud kihatni annyira, hogy ez oly negatívan érintené a gazdasági kapcsolatokat? Az a téves megközelítés, hogy Ukrajna társulási szerződése és a jövőbeni EU-s tagsága negatívan fogja befolyásolni az ukrán-orosz kapcsolatokat. Ez nem verseny. Egyik nem zárja ki a másikat, egyáltalán nem zárja ki a másikat. Az EU-nak is normális kapcsolat-rendszere van Oroszországgal.
R.: De kiindulva az idei adatokból, már visszaesett az áruforgalom Oroszországgal legalább 10 százalékkal.
J.M.: Ha korlátozzák mesterségesen, akkor persze, hogy visszaesik. Na de hosszútávon ezt nem lehet csinálni. Egyik napról a másikra lestoppolták a kamionokat. Utána azért visszaengedték, mert látták, hogy baj van. Bizonyos termékeket, például a csokoládét, még nem engedték vissza, ott még folyik a tárgyalás, de a többi árut visszaengedték, mert maga az orosz gazdaság igényli őket. Politikai meggondolásból a gazdaságot igen nehéz megtorpedózni. Lehet, de csak rövid időszakra.
R.: Az Európai Unió felé az ukrán termékeknek, például a húsipari termékeknek, vagy tejipari termékeknek, nem volt nagy forgalma. Ez hogyan változhat, ha megszűnnek a kétoldalú vámok? Vagy milyen termékekre számíthat Ön, aminek az exportja növekedni fog?
J.M.: Először is a tejtermékekre számítunk és a baromfira. A baromfi már mehet Európába. Az EU szakértői végigvizsgálták a gyárainkat és engedélyezték a szárnyasok beszállítását az Európai Unióba. Nem elég az, hogy mi mindent tudunk megtermelni, azt ki is kell vinni, és ehhez bizonyos szabályoknak meg kell felelni. A baromfik esetében ezen már túl vagyunk. Azonban ha nincs társulási egyezmény, nem fogják megnyitni a piacokat előttünk. Lehet az a csirke aranyból is, akkor sem fogják beengedni.
R.: Ukrajnának mindenképpen az a hosszú távú célja, hogy az Európai Unió tagjává váljon egyszer. Milyen szerepet játszhatna Ukrajna az Európai Unión belül? Gondolok itt például az ország gazdasági jelentőségére.
J.M.: Először is Ukrajna az elsősorban termőföld. A fekete termőföld 95 százaléka a világon Ukrajnában van. Magától érthető, hogy mezőgazdaságilag Ukrajna komoly tartalékokkal rendelkezik. 2014-re a szakértők azt jósolják, hogy Ukrajna lesz a legnagyobb gabona exportőr a világon. Ez önmagáért beszél. Az egész egyesült Európa nem termel annyi gabonát exportra, mint Ukrajna. Ha innen nézzük, akkor én azt mondom, hogy Ukrajna visszanyeri azt a még első világháború előtti címét, mint Európa éléskamrája. Ez egy nagyon pozitív cím, ha mi lehetünk a legnagyobb élelmiszer előállítói nemcsak az egész Európának, de az egész világnak is.
Másodszorra – Ukrajnának nagy a területe, így sok a lehetőség bármilyen tevékenység lefolytatására. A nehézipar, repülőgépgyártás, rakétagyártás – mindez olyan perspektívákat ad az Európai Uniónak, ami eddig korlátozott volt. Nem sok európai uniós országot tudok, amely űrhajót tud gyártani, illetve teljes, zárt ciklusú repülőt. Én kettőről tudok, Ukrajna a harmadik.
Ukrajnának van jövője az Európai Unióban, és az EU is érdekelt, mert Ukrajnával erősödik, és nagyobb lesz a piac. Továbbá vannak olyan természetes ásványkincseink, mint a vasérc vagy a szén, amire mindig szükség van.
R.: Ugyanakkor azok a változások, amelyek Ukrajna előtt állnak az elkövetkező tíz évben, nemcsak gazdasági reformokat hoznak, hanem komoly politikai reformokat is – bírósági reform, választási reformok, korrupció visszaszorítása, főügyészségi reform. Mennyire van hajlandóság a jelenlegi ukrán politikai elit részéről ennek a teljesítésére?
J.M.: A korrupciót vissza kell szorítani, de ezt már demonstráltuk is. Látjuk a jelenlegi korrupciós ügyek számát, amelyek a bíróságra kerültek. Kormánypárti miniszteri vagy miniszterhelyettesi rangú politikusok is el voltak ítélve és most már a börtönben vannak, vagy folyik ellenük az eljárás. Ez azt jelenti, hogy küzdenek a korrupció ellen Ukrajnában. Attól még, hogy más országban kevés a korrupciós botrány, az még nem azt jelenti, hogy nincsenek.
R.: Hogyha megnézzük Ukrajna európai integrációs útját, akkor valószínűleg ez azt is feltételezni fogja, hogy előbb vagy utóbb a NATO felé is nyitnia kell.
J.M.: Ezt nem tudnám megjósolni, mert a mai célkitűzéseinkből kivontuk a NATO-t a prioritások sorából. Ez a kérdés nincs napirenden.
R.: Ez a kérdés ugyebár Krím helyzete miatt is nagyon aktuális lehet.
J.M.: Ezzel jelenleg nem foglalkozunk. De azért egy gondolat erejéig – egyik a másikat nem zavarja. Például ott van Ciprus, amely nem egyesült ország. Nagyon problémás ország, és akkor is felvették az Európai Unióba. Ukrajna is gond nélkül lehet EU tag úgy, hogy ott az orosz támaszpont, én nem látok ebben nagyon nagy gondot.
R.: Ukrajna most eléggé megosztott az Európai Unió kérdésében, főleg, ha az ország keleti és nyugati területeit nézzük. Kijevben is ahogy tapasztaltam elég erős ellenkampány zajlik az EU ellen. Oroszország részéről ez a fellépés Ukrajna ellen, illetve Ukrajna EU-s kurzusa ellen milyen hatással van a lakosságra?
J.M.: Ukrajnában a lakosság többsége az Európai Uniót támogatja. A támogatottság persze nagyobb nyugaton, mint keleten, de ez nem jelenti azt, hogy keleten elenyésző lenne ez a támogatottság, vagy ne lenne ellenzője mondjuk a nyugaton. Mindenhon van olyan réteg, amely a szélsőségeket támogatja.. Én azt mondom, ha valaki még nem ábrándult ki a „nagy barátságból”, annak az Oroszország utolsó lépései egyértelműen megmutatták, hogy ki itt a barát és ki itt a szomszéd. Az Európai Unió is kijelentette, hogy tarthatatlannak tartja azt a helyzetet, hogy más ország próbál hatással lenni egy ország szuverén jogára, hogy saját maga választja meg az útját.
R.: Végül az utolsó kérdésem a magyar-ukrán kapcsolatokra vonatkozik: Ukrajna exportja Magyarország felé a tavalyi évben 1,5 milliárd dollárt tett ki, a teljes ukrán export 2,19%-át. Növekedni fog-e Ön szerint jelentős mértékben a két ország közötti kereskedelmi kapcsolata, miután aláírásra kerül a társulási egyezmény és életbe lép a szabadkereskedelmi zóna?
J.M.: Természetesen növekedni fog az árucsere forgalom, mert ha van kapcsolatunk az Európai Unióval, akkor az elsősorban a szomszédokat érinti – Magyarországot, Szlovákiát, Lengyelországot. Az idei évre már elérhető egy nyolc hónapos statisztika a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokról, és ez nyolc százalékos növekedést mutat. Bár meg kell jegyeznem, hogy a magyar export most egy kicsit gyorsabban növekszik, mint az ukrán export. De az év vége mindezeket a számokat még jobban meg fogja lökni, hiszen sok szerződést éppen az év végén zárnak le. Én azt mondom, hogy olyan tíz százalékos növekedésről nyugodtan lehet beszélni, ami természetes és egészséges, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mindkét ország még nem lábalt ki a válságból.
R.: Elképzelhető, hogy hamarosan, az elkövetkező néhány évben, Magyarországon a boltokban egyre több ukrán termékkel lehet találkozni majd?
J.M.: Hogy ott lesz-e az ukrán termék a polcokon, remélem, hogy így is lesz, de itt a termékek közt elég nehéz lesz betörni késztermékkel, mert Magyarország elég önellátó, Ukrajna pedig 95 százalékban önellátó a mezőgazdasági termékekben. Csak olyan terméket hozunk be gyakorlatilag, ami tényleg nem terem meg Ukrajnában – az egzotikus gyümölcsök, vagy a rizs például. Ugyanakkor vannak perspektíváink, mint például a sertéshús, amelyből még mindig kevés van Ukrajnában. Ebben az esetben lehet például importról beszélni, mert itt Magyarországon ez hagyomány, és ha akarjuk is, nem fogjuk tudni jobban csinálni, mint a magyarok. Vannak olyan termékek Magyarországon, mint például a libamáj vagy az említett sertés, ami hagyományos termék, és nem hiszem, hogy konkurenciával le lehetne küzdeni.
R.: Köszönöm szépen a beszélgetést Nagykövet Úr!