Koalíciós vita a népszavazásról: bukhat a katalán kormány?

Javában folynak az egyeztetések annak érdekében, hogy a katalán parlament által kitűzött határidő (december 31.) előtt megállapodásra jussanak a szélesebb katalán önállóságot támogató pártok az ennek kapcsán megtartandó referendumon felteendő kérdésről. A függetlenségpárti tábor egyik fontos pártja, a baloldali republikánusok (Esquerra Republicana – ERC) a kormánykoalíció elhagyásával fenyeget, amennyiben a népszavazási kérdés nem kerek-perec Katalónia önálló állammá válására vonatkozik. A katalán kormányt (Generalitat) vezető Artur Mas és a Convergència i Unió (CiU) pártszövetség nehéz helyzetbe kerülhet, ha koalíciós partner igényeit nem tudják összeegyeztetni a saját álláspontjukkal és a népszavazási kezdeményezést támogató más politikai csoportosulásokkal.

Ezen a december 7-8-i hétvégén vált teljesen világossá az ERC fórumán, ahol a párt vezetői – köztük Oriol Junqueras pártelnök – egyértelművé tették, hogy csak akkor támogatják a Katalónia jövőjéről döntő népszavazást, illetve a választási ígéreteit megvalósítani kívánó Artur Mas-t és kormányát, ha nem valamiféle „rossz kérdésről” születik megegyezés.

Az ERC azután látta szükségesnek ennek egyértelmű leszögezését, hogy Mas saját pártja nevében megegyezett a katalán zöldekkel (Iniciativa per Catalunya Verds – ICV) arról, hogy a népszavazás nem kifejezetten az autonóm tartomány függetlenné válására fog rákérdezni. Ami az ERC szerint nagyon is a „rossz kérdések” kategóriájába tartozik. Merthogy a jó kérdés, ahogy azt Anna Simó, az ERC szóvivője megfogalmazta, „tiszta, őszinte, igen vagy nem rá a válasz, és mindenki megérti. Az emberek a függetlenségért mentek az utcára – tette hozzá az elmúlt évek függetlenségpárti tüntetéseire utalva –, így ez az, amiről meg kell őket kérdezni”.

Bár a katalán népesség, illetve az azt képviselő pártok korántsem tűnnek ennyire kategorikusnak és határozottnak a felteendő kérdéssel kapcsolatban, az ERC komoly fejfájást okozhat Artur Masnak és a mögötte álló politikai erőnek, a Convergència i Uniónak (mely utóbbi egyébként két katalán nacionalista párt, a liberális-jobbközép Convergència Democràtica és a kereszténydemokrata szólamokkal is operáló Unió Democràtica közös platformja; Mas pártja valójában a Convergència). A republikánusok először is burkoltan, de azért határozottan az utcára szólították a függetlenségi erőket, hogy ezzel adjanak nyomatékot álláspontjuknak, ami népszavazási kérdést illeti. Ami azonban ennél is közvetlenebb fenyegetést jelenthet a Generalitat elnökének, az az autonóm tartomány költségvetésének közelgő zárószavazása a katalán parlamentben, amihez Mas-nak szüksége van az ERC támogatására. A játszma tehát kezd élessé válni.

De miért is jelent ekkora problémát Artur Mas számára egy olyan követelés, amit alapvetően ő maga is támogat, hiszen a Katalónia jövőjéről tartandó referendum ötletének kibontakozásakor egyértelmű volt, hogy a „president” kifejezetten függetlenségi népszavazásra gondolt. Nos, azért, mert a népszavazást nem a Generalitat elnökének vagy az őt támogató politikai pártoknak, hanem a katalán parlamentnek kell kiírnia, amihez pedig a képviselők többségének meg kell szavaznia az erre vonatkozó indítványt, aminek természetesen tartalmaznia kell a kérdést is, amit fel kívánnak tenni a választópolgároknak. És bár Mas bírja a parlamenti többség támogatását a népszavazás kérdésében, a részleteket tekintve (például benne legyen-e a kérdésben a „függetlenség” vagy „önálló állam” kifejezések valamelyike) azonban korántsem uralkodik egyetértés ugyanezen politikai erők között. Sőt, mindössze két párt van, amelyik határozott függetlenségi élt adna a referendumnak: az ERC (21 parlamenti képviselő) és a kormányzó Convergència i Unió platform egyik fele, a Convergència (37 képviselő; az Unió 13 képviselője eltérő állásponton van). Ez pedig mindössze 58 biztos voksot jelent a 135 tagot számláló katalán törvényhozásban, ami éppen tízzel kevesebb, mint a többség eléréséhez szükséges 68.

Mas tehát alkudozásra kényszerül a népszavazást általánosságban támogató pártokkal, akik inkább a Spanyolország többi részéhez fűződő viszony újraértelmezését szeretnék (nagyobb autonómiát, esetleg föderációt – az igények elég széles spektrumon mozognak), szerintük tehát a népszavazásnak nem a függetlenség kérdésében kell döntenie, így a népszavazási kérdést is ennek figyelembevételével kell feltenni. Mindez azt jelenti, hogy a Generalitat elnökére nehéz tárgyalások várnak a most következő napokban, miközben az elkötelezett függetlenségpártiak is szorongatják, ráadásul a költségvetés parlamenti szavazásának problémamentes lezajlása miatt is aggódnia kell.

Meg Madrid miatt is, hiszen a spanyol kormány álláspontja továbbra is alapvetően az, hogy Katalóniának nincs is joga az ország egységét érintő népszavazások megrendezéséhez, lévén az a központi kormányzat és törvényhozás hatáskörébe tartozik. Bár bizonyára felkészült rá, hogy mind a madridi kormány, mind akár a Spanyol Királyság Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek fogja tekinteni a népszavazást, Mas-nak az ezzel kapcsolatos politikai csatározások megvívásához kétségtelenül biztos támogatásra van szüksége a hátország részéről. Hogy ezt el tudja-e érni, és ha igen, milyen eszközökkel, arra a következő hetekben mindenképpen határozott választ fogunk kapni – ha mást nem azért, mert hamarosan lejár a katalán parlament által a kormánynak adott határidő a referendum előkészítésére.

A helyzet alakulása pedig nagyban múlik az ERC-n és Junqueras-on, aki beadhatja a derekát egy „finomabb” de biztosan támogatott népszavazási kérdés kedvéért, vagy kihátrálhat Mas mögül, ami Mas parlamenti többségének végét és akár előrehozott választásokat is hozhat Katalóniának.