Halálos ítélet muszlimnak lenni Közép-Afrikában

Kitart a földi pokol a Közép-afrikai Köztársaságban, a decemberben indult muszlimellenes erőszakhullámnak már több ezer áldozata van. Az előző rezsim bűneit megbosszuló keresztény milíciák célja, hogy egy muszlim se maradjon az országban, akár annak árán is, hogy mindegyiküket meggyilkolják. Az ország új elnöke előtt rendkívüli feladat áll, a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálódik, a ruandai békefenntartókat pedig az 1994-es népirtásra emlékezteti a kialakult helyzet.

Vallásháború Afrikában

Gyötrelmes a sorsa a Közép-afrikai Köztársaság muszlimjainak, mióta megfordult a 2013 márciusában puccsal hatalomra jutott Séléka lázadó koalíció szerencséje. Miután a muszlim lázadókat vezető Michel Djotodia decemberben lemondott az elnökségről, keresztény fegyveresek a muszlim lakosságon kezdték el megbosszulni a puccsisták által elkövetett rémtetteket, helyi beszámolók szerint rendszeressé vált a közösség tagjai elleni nemi erőszak és lincselés az országban. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de valószínűleg már több ezren – hacsak nem többen – vesztették életüket az erőszakhullámban.

Peter Bouckaert, a Human Rights Watch munkatársa szerint a vallási alapú erőszak akár egészen odáig is vezethet, hogy az ország muszlim lakosságának jelentős része inkább a menekülést választja. Beszámolók szerint már most is vannak olyan környékek, ahol a keresztény anti-balaka (a kifejezés jelentése „bozótvágó kés-ellenes”) milíciák tevékenységének eredményeként a korábban ott élő muszlimoknak már nyomát sem találni – szó szerint, mivel elűzésük után létezésüknek minden jelét, így például a házaikat is elkezdték lebontani. Az üldözés azért is teremt rendkívül nehéz helyzetet, mert a közép-afrikai muszlimok szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy az ország az ő otthonuk is, ott születtek, mégis idegennek tekintik őket, és már nevük hangzása miatt is hajtóvadászatot indíthatnak ellenük.

Ugyan a Közép-afrikai Köztársaság gazdasága mindenféle sokk nélkül is recseg-ropog, a muszlimellenes vérengzéseknek már most érezni a gazdasági hatásait: a főváros, Bangui üzleti élete elkezdett kiüresedni, ugyanis annak legtöbb szereplője muszlim volt, akik a folyamatos fosztogatások miatt inkább bezárták az üzleteiket. Ha bejön a keresztény milíciák számítása, és valóban sikerül elűzniük az ország 4,5 millió lakosának 15 százalékát adó muszlim lakosságot, az tovább emelheti a már így is gyakran elérhetetlenül magas élelmiszerárakat, hiszen többnyire muszlim üzletemberek kezében van az élőállat-piac is.

A lincseléseknek a békefenntartók jelenléte sem tud gátat szabni: már az ENSZ Biztonsági Tanácsa is belátta, hogy az országban jelenlévő erő nem tudja elég hatékonyan megfékezni az erőszakot, így január végén jóváhagyták egy 500 fős Európai Uniós kontingens küldését, amely a már a térségben tartózkodó francia és afrikai katonák munkáját fogja segíteni. A már jelenlévő katonák pedig előfordul, hogy csak későn vagy egyáltalán nem tudják leállítani a gyilkosságokat, a múlt héten például az országban tartózkodó ruandai békefenntartók csak egy lincselésre készülő csoport egyik tagjának lelövésével tudták megakadályozni egy muszlim meggyilkolását – igaz, két társával eddigre már végzett a tömeg. A Human Rights Watch egyik munkatársa szerint több ruandai békefenntartó is arról számolt be, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban folyó események szörnyű emlékeket idéznek fel bennük a húsz évvel ezelőtti ruandai népirtásról.

Pedig volt egy pillanat

Az persze nem volt valószínű, hogy a Séléka utáni hatalomátvétel zökkenőmentesen fog zajlani, a konfliktus pedig varázsütésre rendeződni fog. Már biztató lépésnek tűnt az is, hogy januárban a kontinensen – de még a nyugati világban is – ritkaságszámba menően női elnököt választottak Catherina Samba-Panza korábbi bangui polgármester személyében. Samba-Panza egyik első lépéseként ellátogatott egy mecsetbe, ahol részben arabul elmondott beszédében elítélte a muszlimok ellen elkövetett gyilkosságokat, és ígéretet tett a lakosság valamennyi tagjának védelmére. Az elnök emellett igényét fejezte ki egy teljes körű ENSZ békefenntartó misszió elindítására is az országban. Igaz, hogy Samba-Panza nem egészen három hete tölti be az elnöki posztot, így nagy eredményeket egyelőre nem lehet tőle elvárni, de mindenképpen aggasztó jel, hogy a hatalomváltás nem okozott különösebb változást a muszlimok rendszeres legyilkolásában, az gyakorlatilag mindentől függetlenül csak egyre elterjedtebbé válik.

Az erőszak szintje az ENSZ BT után már a Nemzetközi Büntetőbíróság ingerküszöbét is elérte, így Fatou Bensouda, a Bíróság ügyészének múlt heti bejelentése szerint vizsgálat indul a Közép-afrikai Köztársaságban elkövetett háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények kapcsán.

A Közép-afrikai Köztársaság történetében nem először fordul elő, hogy erőszak alkalmazásáig fajul a helyzet – igaz, talán a jelenlegi az eddigi legsúlyosabb konfliktus. A politikailag híresen instabil országban nem ritkák a puccsok sem, a márciusban elkergetett Bozizé maga is katonák élén vette át a hatalmat 2003-ban.