Juncker mindinkább nyeregben érezheti magát

Egybehangzó források szerint bizonyosnak tűnik, hogy ha az Európai Tanács jövő pénteken jelölni fog valakit az Európai Bizottság élére, az a luxemburgi Jean-Claude Juncker lesz. A David Cameron és Orbán Viktor által is ellenzett Juncker felé állítólag négy tagállam vezetőjének múlt heti svédországi egyeztetése után billent el a mérleg nyelve, és Herman van Rompuy már ebben a szellemben folytatja előkészítő tárgyalásait a vezetőkkel a jövő heti csúcs előtt.

Ha valaki, akkor Jean-Claude Juncker. Egybehangzó vélemények szerint a korábbi luxemburgi miniszterelnök lesz a tagországok állam- és kormányfőinek jelöltje az Európai Bizottság élére, ha jövő heti (június 26-27-i) csúcstalálkozójukon döntést hoznak a kérdésben.

„Ha a vezetők jövő héten döntést hoznak, akkor csakis Juncker lehet a befutó” – közölte tudósítók egy szűk körével egy magas rangú uniós illetékes, aki ugyanakkor egyúttal nyitva hagyta a lehetőségét annak, hogy amennyiben mégsem lesz döntés, akkor még másnak is esélye lehet a bizottsági elnöki poszt megszerzésére.

Tagállami források ugyanakkor úgy tudják, hogy az Eurócsoport volt elnöke előtt lényegében négy uniós vezető múlt heti svédországi egyeztetése óta már szabaddá vált az út a jelöléshez. Emlékezetes, hogy a találkozót Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő hívta össze Stockholm közeli nyári rezidenciájára, ahol Angela Merkellel és az Európai Parlament által kierőszakolt eljárást elutasító másik két kollégájával, David Cameron, brit és Mark Rütte holland miniszterelnökkel vitatták meg a jelölés kérdését. Források szerint a találkozót követően Reinfeldt és Rütte lényegében elállt Juncker blokkolásától, így David Cameron és a luxemburgi jelölését ugyancsak „utolsó leheletéig” ellenző Orbán Viktor magyar kormányfő úgy tűnik, hogy egyedül maradt.

A fordulópontot a német kancellár jelentette, aki hosszas hezitálás és koalíciós partnere, a Német Szociáldemokrata Párt nyomásának hatására végül mégis Juncker jelölése mellett tette le a voksot, jóllehet korábban többször is nyilvánvalóvá tette, hogy nem ért egyet azzal, hogy automatikusan az EP-választásokon győztes párt hivatalos jelöltje (az úgynevezett Spitzenkandidat) legyen az Európai Tanács jelöltje a Bizottság élére.

Angela Merkel – aki a választásokat követően még nem siettette a jelölési folyamatot – úgy tűnik, hogy most több kockázatot lát a döntés elhúzásában, ad absurdum kora őszre halasztásában, ezért a vezetők jövő heti találkozóján gyors döntést szeretne a jelölésről. Hírek szerint ez a szándéka Herman Van Rompuynek is, aki az EU28-ak megbízásából az érdekeltekkel egyeztet, mielőtt várhatóan jövő csütörtök este, az Ypres-ben tartandó közös vacsora előtt javaslatot tenne a tagállamok vezetőinek a jelöléssel kapcsolatban.

„Egyre nyilvánvalóbb, hogy Junckert fogják jelölni a Bizottság élére” – jelentette ki még kedden tudósítók egy csoportja előtt Hannes Swoboda, a parlamenti szocialista frakció távozó vezetője. Az osztrák nemzetiségű honatya ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jelölés még nem jelent automatikus támogatást a szocialisták és demokraták részéről a parlamenti szavazáson, ami a szerződés értelmében az Európai Tanács jelöltjéről hivatott a képviselők abszolút többségével állást foglalni. Swoboda világossá tette, hogy a szocialisták támogató szavazatának az lesz az előfeltétele, hogy Juncker majdani programja tükrözze az ő fő prioritásaikat, amelyek a stabilitási és növekedési paktum előírásainak rugalmas alkalmazása, a növekedés beindításához szükséges „produktív beruházások” költségeinek figyelembe vételével a költségvetési hiány kiszámolásakor, és egy átfogó európai bevándorlási politikáról a vita elindítása.

Ha Herman Van Rompuy-nek az is a szándéka, hogy feltehetően már a csúcs első, Brüsszelen kívül tartandó napján döntést csikarjon ki a jelölés ügyében, az egyelőre nem világos, hogy ezt akár azon az áron is keresztül kívánja vinni, hogy szavazást rendel el a kérdésben, megkockáztatva azt, hogy egyes állam- és kormányfők magukra maradnak. A szerződés szövege ugyan egyértelműen minősített többségi döntésről szól, ám többen, köztük Merkel is hajlott arra, hogy a szerződések „szellemében” konszenzusos döntést hozzanak. Ebben az esetben azonban nyilvánvaló, hogy aligha születne döntés jövő héten Juncker személyéről és a folyamat elhúzódhat.

A luxemburgi ellenzőinek ezért, ha biztosra akarnak menni, akkor blokkoló kisebbséget kellene létrehozniuk a tagállamokon belül. Ehhez azonban Nagy-Britannia, Magyarország, Hollandia és Svédország mellett legalább még egy nagy tagállamot is és egy vagy kettő kisebbet is maguk mellé kellene állítaniuk, aminek halvány az esélye, kiváltképp, ha a svédek és a hollandok közben kiléptek a „Juncker ellenes szentszövetségből”.

Egyesek Matteo Renzi olasz balközép kormányfőben bíztak, aki eddig valóban nem volt hajlandó nyíltan letenni a voksot Juncker vagy egy másik jelölt mellett. Emögött azonban megfigyelők szerint Renzinek inkább az a szándéka húzódott meg, hogy megpróbálja javítani az alkupozícióit a stabilitási és növekedési paktum fellazítására irányuló törekvésében, amivel időt nyerhetne az olaszok körmére ráégett gazdasági reformok végrehajtására. Ezt a benyomást erősíthetik meg azok a sajtóhírek is, miszerint Herman Van Rompuy és Renzi keddi római találkozóján a jelölés és a paktum kérdése szorosan összekapcsolódhatott.

A nyitott kérdések közé tartozik, hogy vajon kollégái arcmentésre alkalmas gesztust tudnak vagy akarnak-e tenni David Cameronnak, aki Juncker harsány és megalkuvást nem tűrő ellenzésével a „sarokba bokszolta magát”. A brit kormányfő korábban arra figyelmeztetett, hogy ha Jean-Claude Juncker lesz a Bizottság elnöke, akkor az egy lépéssel közelebb viszi Nagy-Britanniát az EU kijáratához. Ezt még a Cameron iránt általában nagy megértést mutató német kancellár is zsarolásként értelmezte. Egyesek szerint mindenesetre, ha ezek után mégis a luxemburgi veszi át a stafétabotot Barrosótól, az akár Cameron otthoni bukásához is vezethet.

Találgatások tárgyát képezi, hogy vajon Herman Van Rompuy a többi megüresedő európai posztot is belekeveri majd az állam- és kormányfőknek készülő jelentésébe, vagy inkább tartózkodni fog ettől. Hannes Swoboda kedden erről azt mondta, hogy bár a szocialisták szívesen látnának egy személyi csomagot, Van Rompuy ezt egyelőre kizárta. Ettől függetlenül a vezetőket semmi sem korlátozza abban, hogy a bizottsági elnök jelölésének szentelt vita alkalmával más személyi kérdésekkel is előrukkoljanak.

Az EP-választásokon második helyen végzett középbaloldali pártok – és ezt frakcióvezetőjük is megerősítette – igényt tartanak az európai tanácsi elnök vagy a kül- és biztonságpolitikai főképviselői poszt valamelyikére. Forrásaink szerint leginkább az elsőre utaznak, hiszen rangban ez felel meg a bizottsági elnöki tisztségnek. Mivel az egyik kiadó vezető európai posztra a nemek közötti egyenjogúság jegyében nőt jelölhetnek, a legtöbben Helle Thorning-Schmidt dán kormányfőt tartják esélyesnek a posztra. Az erről a tisztségről való gyors döntés ugyanakkor az év végén távozó Herman Van Rompuynek sem igazán érdeke, ha nem akarja, hogy „béna kacsának” tekintsék – vélik mások.

A szociáldemokraták bejelentett igénye, hogy amennyiben Juncker lenne a Bizottság következő elnöke, akkor fő kihívója, a német Martin Schulz legyen az alelnök. „Egy ilyen megoldás azonban kész katasztrófa lenne a britek számára” – jegyezte meg erről kedden a már említett magas rangú illetékes.

Schulzot mindenesetre átmeneti időre szerdán a szocialisták frakcióvezetőjévé választották, miután Gianni Pitella alelnök javára lemondott EP-elnöki tisztségéről. Az olasz képviselő az új EP megalakulásáig, július 1-ig látja el az elnöki teendőket, és ilyen minőségében már ő vesz majd részt az Európai Tanács ülését megelőző rövid találkozón is a tagállamok vezetőivel.