Milyen az élet Izraelben? Interjú egy magyar lánnyal

Túl vagyunk egy újabb Izrael – Gáza háborún, többszörös tűzszüneten, amit hol az egyik fél, hol a másik sértett meg. Több ezer halott, több szétlőtt ENSZ iskola, felrobbantott alagút és otthon Gázában, számos halott Izraelben is. Hogy látják a helyzetet az ott élők? Egy magyar lánnyal, Kisvári Kingával készítettünk interjút.

Milyen az élet Izraelben, amikor háborúban áll Gázával?

Jeruzsálem sokkal kevésbé érintett a bombázásokban, mint a déli részek, vagy akár Tel Aviv és környéke. Amikor az első légiriadó bekapcsolt, akkor az nagy sokk volt az egész városnak. Éppen egy barátunk születésnapját mentünk volna ünnepelni, amikor megszólaltak a szirénák. Úgy döntöttünk, hogy az egyikünk lakásán ünnepelünk, mert az utca, szórakozóhelyek akkor nem lettek volna a biztonságosak. De ezen kívül minden ment a megszokott kerékvágásban, a többi légiriadó már nem volt annyira sokkszerű, nem állította meg az életet.

Jeruzsálem sok szempontból gyújtópontja a Közel-Keletnek. A 3 fiú elrablása után, illetve amikor kiderült, hogy meggyilkolták őket, nagyon felforrósodott a hangulat a városban. Miután meggyilkolták az arab fiút, kisebb zavargások törtek ki az arab negyedben.

Hogy lehet úgy élni, hogy a város tele van katonákkal és pár kilométerre bombákat robbantanak?

A feszültség tapintható, amikor bevonultak a katonák gyalogosan, akkor nagyon lehetett érezni. Mindenki a híreket hallgatta, mindenki erről beszélt. Mindenkinek volt ismerőse, rokona Gázában, vagy jó barátjának ismerőse-rokona. Ez rányomta a bélyegét mindenre. Nehéz volt  a mindennapi életre koncentrálni. A végén már a híreket sem kellett meghallgatnom, hogy tudjam, mi történik, csak odafigyelni, hogy az utcán mit beszélnek az emberek, illetve sokszor itt szabadon bekapcsolódnak idegenek egymás beszélgetésébe, megtárgyalni a helyzetet.

Aztán ahogy a Hamasz újra elkezdte lőni a déli településeket, szép lassan a feszültség szintje is emelkedni kezdett. Voltak napok, amikor megállás nélkül lőtték Izraelt, több sérült és egy halálos áldozat is volt. A déli településeket megállás nélkül bombázták, az emberek nem jöttek ki az óvóhelyről. Én már képtelen voltam tanulni vagy bármi másra koncentrálni, a hírekre tapadtam, vártam, hogy legyen már vége. Már életbe lépett a tűzszünet (elvileg), amikor még mindig bombázások voltak. Aztán elcsöndesedett a helyzet, most nyugalom van, remélem így is marad.

A bombázás mennyire érzékelhető Jeruzsálemben?

Csak néhány légiriadót éltem át hál’ Istennek, de ez is bőven elég volt. Az viselt meg legjobban, hogy nem tudtam, mikor lesz a következő, lesz-e, mi fog történni. De igazán rossz élményként „csak” az maradt meg bennem, amikor az éjszaka közepén a szirénákra keltem – és ezzel egy időben a szobatársam hangjára, hogy menjek, mert légiriadó van.

Nekem csak egy ilyen élményem volt, de még belegondolni is szörnyű, hogy délen mennyi ilyen riadóra keltek emberek ezrei, gyerekek, idősek, bárki, és csak 15 másodpercük van menedéket keresni (nekünk másfél perc), kivéve, ha aknavetővel lőnek rájuk, mert akkor nagyjából 3 másodpercük van a becsapódásig.

Jártál Gázában, vannak ismerőseid, barátaid az ottaniak közt?

Ismerőseim csak katonaként voltak, illetve barátaim rokonai. A munkahelyemen vannak izraeli-arabok. A feszültebb napokban a munkába is átszivárgott a feszültség. Mindenkit megviselt a helyzet. Egész Izraelt megviselte a helyzet, a lakosság egy emberként sorakozott fel a katonák mögött.

Mit szóltok az ilyen és ehhez hasonló videókhoz, a katonák módszereiben nem kételkedtek?

Először is nehéz megmondani, hogy melyik videó valós, és melyik propaganda (mert abból is van jó sok – például a háború alatt a Hamasz közzé tett megkéselt véres gyerekekről egy képet, hogy ezt izraeli katonák tették. A valóság azonban az volt, hogy a kép a Fogel családról készült, akiket 2011-ben palesztin terroristák gyilkoltak meg). De természetesen egy-egy ilyen videónak van visszhangja, főleg ha bebizonyosodik, hogy valós. És igen, elkedvetlenítik az embereket, engem is. Sajnálom, hogy ilyenek történnek izraeli oldalról is, bárcsak ez ne lenne, és mélyen elítélem. Egyik oldal kegyetlenkedése és erkölcstelensége sem kéne, hogy feljogosítsa a másik oldalt hasonló bűnökre.

Zárójeles megjegyzés: egy katona ismerősömnek megmutattam a videót –  ez nem Gázában van,  a katonák védőfelszerelés nélkül vannak, ami ott nem fordulhat elő. Továbbá a videón az sem látszik, hogy valakit lelőnének, főleg nem, hogy az gyerek. Egyszerű propaganda. 

(Bár a cím valóban Gázát ír, a videó elején olvasható, hogy a felvétel al-Khalilban, vagyis ismertebb nevén Hebronban, Palesztinában készült – a szerk.)

Hogy látod, igaz az a sztereotípia, hogy az izraeliek és az arabok két külön világ, különösebb interakció nélkül? Vannak palesztin barátaid? Ismersz palesztin – zsidó párokat?

Nagyon sok izraelivel beszélgettem erről, és nagyon meglepődtem. Sokak szerint a jobboldaliak és a telepesek utálják az arabokat/palesztinokat, és ők szítják a konfliktust. Sok jobboldalival és telepessel beszélgettem, és a legtöbben (főleg a vallásos telepesek) azt mondták, hogy az első intifádáig nagyon jó kapcsolatuk volt arab szomszédaikkal. Együtt nőttek föl, együtt játszottak, egymásnál vásároltak. Gyakori volt, hogy Gázába jártak az izraeliek megjavíttatni az autójukat, beülni egy jó étterembe. Majd az intifádával és a konfliktus eszkalálódásával ezek a lehetőségek szép lassan megszűntek, a két intifáda egy erős törést is hozott a bizalomba. Izraeli-gázai kapcsolatokról én nem tudok, de ez elég nehézkes is a jelenlegi politikai helyzetben. Azt gondolom, hogy a nem szélsőséges (egyik irányba sem), átlagos izraelieknek nincsen alapvető problémája a palesztinokkal, ellentétben azzal, ahogy ezt a média sokszor ábrázolja.

Mennyire veszélyes az élet Izraelben?

Most úgy gondolom, hogy a déli településeken tényleg veszélyes. Az ország középső részén (és északon, ha éppen nem lő Libanon és Szíria rakétákat) nem gondolom veszélyesnek, de azt sem mondom, hogy nyugodt.

De ez nagyon relatív, mert Izraelből nézve Magyarországon elkeserítő a helyzet, és nem látom könnyebbnek az ottani életet. A nehézség otthon, hogy az ország felemészti önmagát, belülről jön a „támadás”: antiszemitizmus, rasszizmus, pénzek nem éppen ésszerű elosztása, szegénység. Itthon pedig kívülről jön a fenyegetés, ami az országot összekovácsolja, és bár nem mindig könnyű, de a közhangulat nagyon erősen összetartó, ami hihetetlen erőt ad az embereknek.

Tartasz az öngyilkos merénylőktől? Óvatosabb vagy, mint Budapesten? Egy ideig Kairóban éltem, ahol éppen akkor sok volt a robbantás. Voltak barátaim, akik ha hátizsákos embert láttak felszállni a buszra, pánikba estek és leszálltak. Van hasonló félelmed?

Igen, ez a gyenge pont. A háború egy pontján volt egy traktoros merénylet Jeruzsálemben, majd aznap egy biztonsági őrt megpróbáltak lelőni, másnap egyet egy Jeruzsálem melletti településen megkéselni.

Ez nagyon nehéz volt, ez az egyik legnagyobb félelmem, meg a sok barátomnak is. Még hirtelen a rakéták is egész barátságosnak tűnnek, mert ott legalább „szólnak” előtte, hogy most kell futni. De az öngyilkos merénylő nem szól.

Egyelőre nyugodt vagyok viszonylag, remélem megnyugszanak az indulatok, és nem lesz új intifáda. Akkor nem tudom, hogy mihez kezdenék…

New Yorktól kezdve a világ számos pontján tízezrek tüntettek Gáza mellett, több tüntetés volt Izraelben is. Részt vettél valamilyen megmozduláson?

Igen, hallottam a tüntetésekről, Jeruzsálemben is volt sok, mindkét oldalról. Én ezeken főleg csak kívülálló érdeklődőként vettem részt, még elég friss vagyok Izraelben, és egyelőre nem foglaltam határozott politikai állást, először szeretném alaposabban megérteni, hogyan működnek itt a dolgok.

A „Béke” melletti tűntetések, amik tulajdonképpen arról szóltak, hogy Izrael állítsa le a hadműveletet, szerintem egy kicsit a valóságtól elrugaszkodottak. Izraelben is mindenki „Békét” akar. Senki nem akar háborút. De a „Béke” mellett tüntetők szerintem néha elfelejtik, hogy önmagunkkal nem lehet békét kötni. A Hamasz több tucat alagutat ásott, azzal a céllal, hogy RosHásánkor (Új év) ezeken keresztül betörjön déli településekre, emberek tucatjait gyilkolja le és ejtse foglyul. Mindeközben százával lőtt rakétákat Izraelre, délen ellehetetlenítette az életet. És ez már évek óta folyik. Ha Budapestet vagy Esztergomot másfél évig rakétákkal lőné Szlovákia, nem sokkal, csak heti 1-2 (aztán a napi 5-10), nem tudom, hogy Magyarország mit tenne. Nagyon elszomorítottak a lerombolt házakról a képek, sajnálom, hogy ezt a konfliktust Gázában ugyanúgy megszenvedték civilek. Nem vagyok a háború mellett. A béke mellett vagyok én is, de mindkét oldal békéjéért. Az, hogy Izrael annak a valós fenyegetésnek van kitéve, hogy terroristák lerohanják a kibucok óvodáit, és közben rakétákkal elárasztanak rengeteg települést, nem béke. Az igazi békéért való tűntetés szerintem úgy szólna, hogy „Hamasz, állj!”, „Izrael, állj”.