Állami támogatást kaphat a „brit Paks”

Több biztos ellenszavazata mellett hagyta jóvá szerdán az Európai Bizottság a Hinkley Point atomerőmű-beruházáshoz nyújtandó brit állami támogatást, miután egy éve tartó vizsgálata végén arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti tervekhez képest több ponton is módosított üzleti terv megvalósítása nem idéz elő torzulásokat a belső piaci versenyben és a támogatás mértéke arányban áll az elérendő célokkal. A versenypolitikai biztos szerint a mostani döntés nem teremt precedenst más országokban tervezett nukleáris beruházások számára.

Megkapta a zöld jelzést az Európai Bizottságtól szerdán a nagy-britanniai Somersetben tervezett atomerőmű-beruházáshoz a brit állam által nyújtandó támogatás, miután a testület egy éves vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy a projekt összhangban áll az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal. A döntésnek különleges jelentőséget ad, hogy először fordul elő, hogy az állami támogatási szabályokat egy nukleáris beruházás esetében alkalmazzák.

Joaquín Almunia, a jóváhagyásról szóló javaslatot előterjesztő versenypolitikai biztos rögtön le is szögezte, hogy a mostani döntés nem teremt precedenst, és a Bizottság minden jövőbeli atomerőmű-beruházáshoz kötődő állami támogatást egyedi alapon bírál majd el. Ismeretes, hogy a nukleáris projektekhez nyújtott állami támogatásra más energiaforrásoktól, így a megújulóktól eltérően nincsenek külön iránymutatások, a Bizottság ezeket az uniós alapszerződés szabályai alapján bírálja el. A Hinkley Pointba tervezett brit beruházást – ami a francia EDF vállalkozásában, egy teljesen új technológia alkalmazásával valósul majd meg 2023-ig – Magyarországon is nagy figyelem kíséri a paksi atomerőmű bővítése miatt.

Az állami támogatás uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségét célzó vizsgálat körül hatalmas politikai és médiafelhajtás volt. Egyes környezetvédő szervezetek egyenesen azt vetik az Európai Bizottság szemére, hogy hatáskörét túllépve az EU egész energiapolitikáját politikai felhatalmazás nélkül módosítja, amikor döntésével kvázi „népszerűsíti” és előmozdítja az atomenergiát, azonos szinten kezelve azt a megújuló energiákkal.

Ezekre a vádakra Joaquín Almunia úgy reagált, hogy a Bizottság csak a feladatát teljesíti, hiszen egységes energiapolitika és energia unió hiányában jelenleg minden tagállamnak jogában áll meghatároznia saját energia mérlegét. Arra is rámutatott, hogy a mostani döntés csak Nagy-Britanniában jelent változásokat, az Európai Unió egészében nem. Végül arra is felhívta a figyelmet, hogy a megújuló energiák előállításához nyújtott állami támogatások mértéke és a támogatás intenzitása az uniós politika által hivatalosan felkarolt megújulók esetében jóval nagyobb, mint bármilyen más energiahordozó esetében.

Azt, hogy a brit atomerőmű-beruházás ügye jóval túlnyúlik a brit határokon, az is jól illusztrálja, hogy a biztosi testület szokatlan módon szavazott a döntésről és Almunia is elismerte, hogy több kollégája sem értett egyet az állami támogatást jóváhagyó javaslatával. Neveket ugyan nem említett, de jól ismert, hogy az osztrák és a német biztosnak is komoly fenntartásaik voltak az állami támogatás jóváhagyásával szemben.

Almunia ugyanakkor sajtóértekezletén mindenekelőtt azzal magyarázta a döntést, hogy állami támogatás nélkül, magánberuházó hiányában nem lett volna esély az atomerőmű megépítésére és üzembe helyezésére, amiről a brit kormány szíve joga dönteni. Ebben az esetben tehát a Bizottság érvelése szerint az állami támogatás egy piaci hiányosság korrigálását célozza.

Ez azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a jóváhagyásnak, hiszen ezt követően a Bizottság annak nézett utána, hogy vajon a tervezett állami szubvenció arányban áll-e a szükségletekkel, továbbá nem lehetett volna-e más, kevésbé költséges eszközökkel megvalósítani a beruházást. És végül a testületnek azt is meg kell vizsgálnia, hogy a nyújtandó állami támogatásnak nem lesz-e piactorzító hatása, és nem támaszt tisztességtelen versenyt a brit árampiacon például a megújulókkal szemben.

Almunia hangsúlyozta, hogy a vizsgálat során lépésről-lépésre kizárták ezeket a kockázatokat, aminek része volt az is, hogy a brit hatóságok a Bizottság nyomására „jelentős mértékben módosították a beruházás finanszírozásának feltételeit”, biztosítva ezzel az arányosságot és a piaci verseny torzulásmentességét.

A brit hatóságok kétféleképpen járulnának hozzá az adófizetők pénzéből a 43 milliárd eurós összköltségű gigaberuházás megvalósulásához. Először is ártámogatással, azt biztosítandó, hogy a Hinkley Point atomerőmű üzemeltetőjének egy 35 éves időszakra stabil bevételei legyenek és ezzel megtérüljön a befektetése. Ez az ártámogatás beépül majd a villamos energia árába, vagyis a brit fogyasztókat terheli.

A létesítmény üzemeltetője állami garanciát is kap majd ahhoz, hogy a tőkepiacokról hitelfelvétellel finanszírozni tudja az erőmű megépítésének költségeit.

Ami az állam által nyújtandó garanciát illeti, a Bizottság a projekt kockázati profiljához képest túl alacsonynak találta azt a díjat, amit az eredeti terv szerint az üzemeltető fizetne a brit államkincstárnak cserébe a jótállásáért. A garanciális díjat ezért számottevően megemelték, aminek eredményeként körülbelül 1,3 milliárd euróval csökken az állami támogatás mértéke és ennyivel több pénz folyik be a brit államkincstárba.

Brüsszel emellett arról is gondoskodott, hogy a beruházásból származó nyereségből nagyobb mértékben részesedjenek a brit fogyasztók. Valahányszor az üzemeltető teljes profitja túlszárnyalja a döntés időpontjában becsült nyereség mértékét, az extra profitot az üzemeltetőnek meg kell majd osztania az állami támogatást nyújtó hatósággal. Az pedig úgy hárítja tovább a nyereséget a brit fogyasztókra, hogy arányosan csökkentett árat fizet a villamos áramért az atomerőmű üzemeltetőjének (ez az úgynevezett strike price). A nyereségkulcs 1 százalékpontos növekedése például mintegy 1,5 milliárd euró megtakarítást eredményezne a fogyasztóknak. További engedmény a brit hatóságok részéről, hogy ez a nyereség-megosztási rendszer nem csak az állami támogatás 35 évre tervezett futamideje alatt, hanem az atomerőmű egész élettartama alatt, vagyis 60 éven keresztül hatályban lesz. És végül, amennyiben az építkezés költségei a várt költségek alatt maradnak, a különbözetet is el kell majd osztani.

Az új brit atomerőmű-beruházás összköltségét 43 milliárd euróra becsülik, amiből 21,6 milliárd eurót kell majd a hitelek finanszírozására fordítani. A létesítmény felépítésének költségeit 31,2 milliárd euróra becsülik. Az atomerőmű a tervek szerint 2023-ban kezdene üzemelni és működésének élettartama 60 év lesz. A két reaktor együttesen 3,3 GW villamos áramot állít majd elő, ami a brit áramgenerálási kapacitás 7 százalékának felel meg. Az Egyesült Királyságnak 2021 és 2030 között körülbelül 60 GW pótlólagos villamos áramtermelő kapacitást kell tudni beállítani a meglévő atomerőművek és széntüzelésű erőművek pótlása érdekében.