Alig ért véget a konfliktus Gáza és Izrael között, Mahmúd Abbász épp, hogy csak bejelentette, hogy 2015 végéig nem lesz újabb összetűzés, a Hamász egyik fegyveres csoportja úgy döntött, újraépíti az Izraelbe vezető alagutakat. A rekonstrukció azokat a földalatti útvonalakat érinti, amelyeket Izrael a legutóbbi gázai konfliktus során lerombolt.
A BBC honlapján júliusban Dr. Eado Techt számolt be a Hamász alagútrendszerének sajátosságairól. Elmondása szerint ezek a földalatti járatok már több mint tíz éve épültek, eredetileg fegyvercsempészet céljából, azonban szerepük az évek során kiegészült egyéb tevékenységekkel is. A csempészetben az idő múlásával egyre többen vettek részt Gázában, amely a Hamásznak kedvezett, mivel adót vetettek ki az itt megjelenő árukra, amely a terrorista szervezet egyik fő bevételi forrásává vált.
Gáza és Izrael között 2001-ben kezdtek olyan alagutakat építeni, melyeket robbanóeszközökkel is berendeztek, bár ezzel nem okoztak jelentős veszteségeket Izraelnek, így 2006-ban stratégiát váltottak: az alagúton keresztül egy csoport bejutott az izraeli határőrök közé, ahol két katonát megöltek, egyet megsebesítettek, egyet pedig elraboltak.
2007-ben a Hamász átvette az ellenőrzést a Gázai-övezet felett, majd hozzálátott egy betonbunkerekből és alagutakból álló hálózat építéséhez, amelyekhez sok helyen a lakóövezetből nyílt a bejárat, általában lakóházakból vagy iskolákból. A rejtett bejáratok védelmét pedig valószínűleg különböző robbanószerkezetekkel biztosítják.
Az Izraelbe vezető alagutak általában szűkebbre tervezettek az Egyiptomba vezetőknél, ahol a cél a minél nagyobb mennyiségű árucsempészet, nem pedig a fegyveresek mindennapi, gyors közlekedésének biztosítása volt. Az alagutak először 2008-2009-ben hoztak sikereket a gázaiaknak, így ezeken felbuzdulva hozzáláttak a rendszer kibővítéséhez. Az izraeli hatóságok a mai napig nem tudják, hogy pontosan mekkora hálózatról illetve hány alagútról beszélhetünk, abban azonban biztosak, hogy több tucatra is rúghat a szám.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök augusztusban dicséretben részesítette az Izraeli Védelmi Erők és a Shin Bet (Hírszerző Ügynökség) együttműködésének eredményességét, mivel sikeresen megsemmisítették a Hamász több, Gázából Izraelbe vezető alagútját. Ezek a terrorista szervezet stratégiailag rendkívül fontos járatai voltak, mivel ezeken keresztül tudtak elrabolni és meggyilkolni számtalan civilt, illetve az Izraeli Védelmi Erők katonáit. Nagy volt a lelkesedés, az Izraeli Védelmi Erők úgy vélte, minden alagutat sikerrel megsemmisítettek, a miniszterelnök azonban már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy annak ellenére, hogy jelentős veszteséget okoztak a Hamásznak, a teljes siker egyelőre nem garantált, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy sikerült az összes alagutat felszámolniuk.
Netanjahu félelme beigazolódott. Nem csak megsemmisíteni nem tudták a hálózatot, de a már leromboltak újjáépítését sem tudták megakadályozni. Egy, a Hamásszal kapcsolatban álló hírforrás, az al-Resalah újságírója múlt hét folyamán látogatást tett a rekonstrukciós munkálatok helyszínén és beszélgetést kezdeményezett a fegyveresekkel, akik elmondásuk szerint a nap huszonnégy órájában az alagutak helyreállításán dolgoznak. Azt mondták, a munka nagyon nehéz és kimerítő, de „Isten majd kárpótolja őket érte.” Arra a kérdésre, hogy nem félnek-e, hogy rájuk omlik az alagút, azt válaszolták, hogy akár az életüket is feláldoznák az országukért.
A Hamász szóvivője, Mushir al-Masri csütörtökön azt nyilatkozota, hogy annak ellenére, hogy visszatérnek az október utolsó hetére tervezett kairói fegyverszüneti tárgyalásokhoz, még mindig teljesen elkötelezettek a fegyveres konfliktus mellett, hangsúlyozva a palesztin ellenállás fontosságát. Úgy véli, győzelmükhöz és a felszabadulásukhoz csakis ellenállás útján fognak eljutni. Mindemellett al-Masri utalt arra is, hogy Izraelnek nem sikerült tönkretennie minden alagutat, amely szintén igazolja Netanjahu korábbi feltevését.
Múlt héten Ban Ki-moon ENSZ főtitkár is látogatást tett egy ilyen alagútban. Elmondása szerint megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy a terroristák mikre képesek annak érdekében, hogy beszivároghassanak az ellenség területére.