A 2014. október 26-án tartott előrehozott ukrán parlamenti választást az alacsony részvételi arány, új pártrendszer és politikai szereplők, valamint regionális különbségek jellemezték.
Október 26-án előrehozott parlamenti választásokat tartottak Ukrajnában. A szavazatok összeszámlálása még egy hét után is folyamatban van, azonban 99 százalékos feldolgozottság mellett is elmondható, hogy az eredmények magukért beszélnek. A 2013-2014-es események: EuroMajdan, Viktor Janukovics elűzése, a Krím-félsziget elcsatolása, a Kelet-Ukrajnában zajló úgynevezett hibrid háború, az orosz agresszió, mind olyan tényezők, amelyek hozzájárultak az Európa-párti erők győzelméhez.
A választási eredmények
Az ukrán választási törvények alapján a képviselői mandátum megszerzésének két módja van: vagy egyéni választókerületből vagy pártlistáról lehet bekerülni a parlamentbe. A 450 fős Verhovna Radaban 225 képviselői helyet töltenek be az 5 százalékos választási küszöböt átlépő pártok listáin induló jelöltek. A többi mandátum az egyéni választókerületek győztesei közt oszlik meg. Számuk azonban 225 képviselő helyett kevesebb lesz, mert a választásokat nem tudták megtartani az Oroszország által elcsatolt Krím-félszigeten (12 választókerület), valamint a donyecki és luhanszki térség szakadárok által ellenőrzött településein (a 24 választókerületből 15-ben).
A szavazatok 99,72 százalékos feldolgozottsága után az ukrán Központi Választási Bizottság adatai szerint – ellentétben a korábbi exit-poll előrejelzésekkel – nem az államfő pártja, a Petro Porosenko Blokk (21,83 százalék) nyerte meg az előrehozott választást, hanem Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök Népi Frontja (22,16 százalék). A választások legnagyobb meglepetése a lvovi polgármester, Andrij Szadovij vezette Önsegítés nevű párt volt, amely harmadik helyen végzett a szavazatok 10,98 százalékával. További három párt jutott még be a parlamentbe, az egykori Régiók Pártja tagokból szerveződött Ellenzéki Blokk (9,4 százalék), Oleg Ljasko populista, nacionalista Radikális pártja (7,45 százalék), és éppenhogy átlépte a választási küszöböt a Julija Timosenko vezette Batykovscsina (5,68 százalék), amely a korábbi legnagyobb ellenzéki párt volt.
Nem sikerült átlépnie a választási küszöböt a radikális nacionalista Szabadság pártnak (4,71 százalék). Ukrajna Kommunista Pártja először nem jutott be a parlamentbe, amely a szavazatok mindössze 3,86 százalékát szerezte meg. A 2013-2014-es zavargások idején ismertté vált Jobboldali Szektort a választók 1,86 százaléka támogatta. Ezt a választást egyértelműen az európai uniós csatlakozás mellett elkötelezett politikai erők nyerték meg.
Alacsony részvétel
Ukrajnában 30,45 millió, a külföldi választási körzetekben pedig mintegy félmillió állampolgár volt jogosult szavazni a rendkívüli parlamenti választásokon. A választásra jogosultak köre már eleve nem tartalmazta a Krím-félsziget, a donyecki és a luhanszki választóköröket. A választásra jogosult állampolgárok 52,42 százaléka adta le szavazatát október 26-án. Az eredmény alacsonyabb a májusi elnöki választás eredményénél (60,3 százalék), amelyen szintén nem vett részt a Krím és a megszállt kelet-ukrajnai térség, sőt még a 2012-es parlamenti választások eredményétől is elmarad (57,9 százalék).
A Kelet-Ukrajnában zajló események hatása jól tükröződik a részvételi arányokban. A nyugat-ukrajnai megyékben átlagon felüli volt a részvétel Ivano-Frankivszk (63,73 százalék), Lviv (70 százalék), Ternopil (68,28 százalék) megyékben. A kelet-ukrajnai területeken a választók fele nem élt szavazati jogával. Donyeck (32,4 százalék), Zaporozsje (47,19 százalék), Luhanszk (32,8 százalék).
Az alacsony részvételi arány a kelet-ukrajnai térségben több okra vezethető vissza: a régió legsűrűbben lakott részei a szeparatisták ellenőrzése alatt áll, amíg a térség többi lakója bizalmatlan az új Kijev-központú hatalommal szemben. A 2012-es választási adatokhoz képest azért is tűnik kiemelkedően alacsonynak a részvételi arány, mert az akkori vezetők közül sokan ezekből a térségekből származnak, a parlamentbe jutásukhoz pedig mesterséges módon megnövelték a szavazatokat.
A választások menete
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői szerint a nemzetközileg elfogadott demokratikus szabályoknak megfelelően zajlottak a rendkívüli parlamenti választások Ukrajnában. A választásokat nem tartották meg a szeparatisták ellenőrzése alatt álló a donyecki és luhanszki térségekben. Ugyanakkor a vasárnapi választások visszalépést jelentettek a korábbi parlamenti-, illetve elnökválasztásokhoz viszonyítva. A különbség arra vezethető vissza, hogy a szavazatszámláló bizottságok nem voltak elég felkészültek és a szervezeti struktúra működése is általában rosszabb volt.
Győztesek és vesztesek
A választást megelőző felmérések a Petro Porosenko Blokk egyértelmű győzelmét jósolták. A második helyre a Radikális Pártot tették, harmadik helyre Julija Timosenko pártját tartották esélyesenek és őt követte volna a Népi Front. Az ötszázalékos parlamenti küszöböt még az Önsegítés és az Ellenzéki Blokk lépte volna át az előrejelzések szerint. Az október közepén készített előzetes felmérések és a választási eredmény közötti különbség megkérdőjelezi az ukrán közvélemény kutató intézetek megbízhatóságát. A következőkben bemutatjuk az egyes pártokat az elért eredmények alapján.
Az arányos választási rendszer alapján a győztes párt az Arszenyij Jacenyuk vezette Népi Front. A szavazás eredménye leginkább a miniszterelnök személyes sikerének könyvelhető el. A Népi Front egy új, még formálódó párt, amely azután jött létre, hogy a Batykovscsina számos vezető politikusa elpártolt Julija Timosenkotól. A választási siker arról tanúskodik, hogy a párt képes volt a Batykovscsina választóinak jelentős részét megszereznie.
A Petro Porosenko Blokk mondható az arányos választási rendszer győztesének, ugyanakkor a választási eredmény egyfajta kudarcnak könyvelhető el. Az államfő arra számított, hogy a parlamentben abszolút többséget fog alkotni. A választásokon elért eredmény tükrözi az elnökbe vetett bizalom csökkenését, ami összefüggésbe hozható a reformok lassúságával, különösen a korrupció elleni küzdelemmel és a terrorizmus elleni harccal.
A választások legnagyobb meglepetése a 2012 végén Andrij Sadovij, lembergi polgármester által alapított párt, az Önsegítés, amely az egyetlen keresztény-demokrata tömörülés Ukrajnában. Tagjai leginkább non-profit szervezetek, valamint kis-és középvállalkozók csoportjaiból kerültek ki. A párt vezetője nem indult parlamenti helyért, hanem megtartotta polgármesteri címét Lemberg városában.
A közvélemény kutatások ugyan nem adtak sok esélyt az Ellenzéki Blokk parlamentbe kerülésére, ugyanakkor nincs semmi meglepő az eredményen. A párt elsősorban az ország keleti megyéiben (Harkov, Luhanszk, Donyeck, Zaporozsje) ért el magas szavazati arányokat, az orosz nyelvű lakosság körében. A kommunisták a függetlenség elnyerése óta először nem kerültek be a parlamentbe. Az Oleh Lashko vezette Radikális Párt a várakozásokkal ellentétben pedig kevesebb szavazatot gyűjtött be.
Látható, hogy a 2014-es események teljes egészében elsöpörték a korábbi pártrendszert. Ukrajna korábbi legnagyobb politikai szervezete, a Régiók Pártja megsemmisült; a korábbi legnagyobb ellenzéki párt, a Batykovscsina is majdnem lekerült a politikai porondról, a nacionalista Szabadság párt a kommunistákkal együtt nem jutott be a parlamentbe. Helyettük új politikai erők és szereplők jelentek meg. Az oligarcha csoportok továbbra is helyet foglalnak a Verhovna Rada padsoraiban, azonban velük szemben a civil szféra, a kis- és középvállalkozások képviselői is szerepet kapnak az új ukrán politikai életben.