A geopolitika hatalma, avagy Amerika és Irán kapcsolata

Ellentmondásosabb kapcsolatot talán nehéz lenne találni az iráni-amerikai kapcsolatoknál. A sah idején fennálló partneri viszony órák alatt vett gyökeres fordulatot és vált a két állam egymás alapvető ellenségévé. A stratégiai érdekek, Irán geopolitikai szempontból kulcsfontosságú fekvése, és részben ebből kifolyólag regionális hatalommá válása azonban megköveteli Amerika számára a Teheránnal való együttműködést. Irán pozíciója komoly dilemmák elé állítja az amerikai vezetést, amelyekből pozitív kiutat rendkívül nehéz találni.

Irán és az Egyesült Államok viszonya az 1979-es, Khomeini ajatollah által meghirdetett forradalmat követően negatív fordulatot vett, és a két állam egymást a „Nagy Sátán” és a „Törvényen kívüli” jelzőkkel illette. A korábbi, Reza Pahlavi sah uralkodása idején fennállt kiváló kapcsolat a két ország között alapjaiban változott meg, és kezdetét vette egy, a mai napig ellentmondásokban bővelkedő, de alapvetően ellenséges viszony Teherán és Washington között.

Napjainkban a nyilvánosság számára elérhető csatornákon „harcos”, elutasító retorikát láthatunk a két fél kommunikációjában: a nemzetközi koalíció formálódása idején Irán elutasította az Egyesült Államok vezette csoportot, míg Washington szerint nem is érkezett felkérés a tagságra. Nemrég pedig Irán légitámadásokat hajtott végre az Iszlám Állam ellen Irakban, amelyeket kezdetben az iráni vezetés tagadott, majd nem sokkal később az iráni helyettes külügyminiszter elismert. A két állam közti kapcsolatot tovább árnyalja Irán nukleáris programja is, amely területen még mindig nincs előrelépés.

Azonban a dolgok mélyebbről való megközelítésén keresztül mégsem tűnik olyan irreálisnak a két fél közti együttműködés, főleg amerikai szemszögből, de a nukleáris tárgyalásokon a cserébe elérhető előnyök miatt Teherán számára is mindenképpen megfontolandó. 

A kooperáció színterei

Ha visszatekintünk a történelemben, láthatjuk, hogy az Egyesült Államok számára – itt most a két ország közti éppen fennálló viszonytól eltekintve – Irán földrajzi elhelyezkedése végett kulcsfontosságú jelentőséggel bír. 

Amerika szemszögéből az elmúlt évtizedek legfontosabb közel-keleti és/vagy világpolitikai eseményekben, illetve bizonyos alapvető stratégiai érdekek biztosításában Irán földrajzi elhelyezkedése alapvető fontossággal bírt.

A hidegháború idején Irán védőbástyaként szolgált a Szovjetunió térségbeli terjeszkedése ellen. Az 1980 és 1988 között dúló iráni-iraki háborúban ugyan az Egyesült Államok hivatalosan Irakot támogatta, az iraki nukleáris képesség jelentette fenyegetés terén közös érdeke volt az Iszlám Köztársasággal.

A terror elleni globális háború afganisztáni színterén Irán földrajzi elhelyezkedése még nagyobb befolyást gyakorolt. Lévén szomszédos államról van szó, Iránt nem lehetett kihagyni a konfliktusból, így a két fél együttműködött a tálib rezsim megbuktatásában.

Emellett stratégiai jelentőséggel bír az a tény, hogy az energiahordozók áramlása a térségből a Hormuzi-szoroson keresztül zajlik, amelyet Irán ellenőriz. Manapság ugyan csökken az USA közel-keleti energiafüggősége, ettől függetlenül azonban alapvető fontosságú a szoros zavartalan „működése”.

Amerika számára továbbá Irán – akarva-akaratlanul – felértékelődött az iraki szunnita rezsim 2003-as megdöntése után. Ugyanis a síiták iraki hatalomra kerülésével nyilvánvalóvá vált, hogy a vallási kötelék – még ha vannak is e téren különbségek a két állam között -, illetve a Szaddam-rezsim bukásával kialakult lehetőség a kapcsolatépítésre szorosan össze fogja fűzni Irán és Irak szálait. Irán kétségkívül nagy befolyással rendelkezik Irakban, amely így Washington-Teherán-Bagdad relációban érdekes kapcsolatrendszert eredményez.

Ezzel a pillanattal indult meg Irán regionális hatalmiság felé vezető úton, ugyanakkor paradox módon komoly biztonsági hátrányokat is jelentett ez, amennyiben Irán közvetlen környezetében jelentős számú amerikai katona állomásozott (és ne felejtsük el, hogy Bush elnök és a neokonzervatívok nem zártak ki egy Irán elleni támadást sem!).

Amerika „grandiózus”, demokráciaterjesztő projektjei idején a két állam között számos közös érdek állt fenn, így a stabil Irak léte, az afganisztáni instabilitás és az ebből származó biztonsági kihívások megoldása (például a kábítószer-kereskedelem) és a terrorizmus elleni harc. Ezek máig fennállnak, valamint kiegészültek az Iszlám Állam felszámolásával.

Láthatjuk tehát, ahogy a két fél felszíni birkózása mellett, ha az érdekek úgy kívánták, sor került együttműködésre is.

Napjainkban az Iszlám Állam jelentette fenyegetés és a nukleáris program összefüggései vetik fel a két állam közti kooperáció kérdését. Ez megnyilvánult a koalícióhoz való csatlakozási mizéria körül, illetve most, az iráni légitámadások kapcsán. 

Az események kényes összefüggése

Egyértelmű, hogy Iránt 2003 óta nem lehet megkerülni semmilyen fontosabb, a térséget érintő kérdés esetén. Területének nagysága, földrajzi elhelyezkedésének, erőforrásainak, szövetségi rendszerének köszönhetően az Iráni Iszlám Köztársaság kétségkívül regionális hatalommá lépett elő, amely ha tetszik, ha nem, de együttműködésre készteti még Amerikát is. 

Ezek a tények pedig jelentősen összefonódnak Amerika szempontjából olyan kulcsfontosságú kérdésekkel, mint a szíriai polgárháború, az Iszlám Állam jelentette fenyegetés, az iráni nukleáris program és Irán iraki befolyása.

Ugyanis minden mindennel összefügg: mivel Aszad Irán egyik fő szövetségese, Amerika mozgástere korlátozott, amennyiben a nukleáris kérdés területén áttörést akar elérni. Ha az Iszlám Állam ellen szükség van Iránra – márpedig szükség van Iránra -, akkor megintcsak azon dilemmával néz szembe Washington, hogy hogyan viszonyuljon Aszadhoz. Ebből a bűvös körből pedig nehéz olyan kiutat találni, amely megállíthatná a szíriai polgárháború okozta katasztrófát.

Irakban közös a cél: az Iszlám Állam felszámolása, egy stabil, ellentétektől mentes Irak megteremtése. Irán közvetlenül részt vesz a harcokban, kiképzi és támogatja az iraki síita milicíákat, valamint fegyveres erőt is felhasznál. Amerika tanácsadó, kiképző szerepben van jelen. 

Ez a közös érdek egyrészt a nukleáris tárgyalások sikertelenségének körülményei között áll fenn, másrészt pedig óriási különbségek észlelhetők a hosszútávú célok között, amennyiben Irán az Iszlám Állam felszámolását, és a stabil Irak megteremtését Aszad hatalmon maradásával, míg Amerika ugyanezt, de Aszad bukásával képzeli el.

Ezen ellentmondások feloldása nem bizonyul könnyű feladatnak, és rendkívül nehéz Amerikának lavírozni ebben a szerteágazó történetben. Mindezek mellett pedig Washingtonnak nem szabad megfeledkeznie hagyományos szövetségeseiről sem (Izrael, Szaúd-Arábia), akik mindenféle amerikai-iráni partnerséget mereven elutasítanak.

Óriási jelentőséggel bír tehát egy adott állam földrajzi elhelyezkedése a nemzetközi rendszerben betöltött pozíció szempontjából. Irán adottságai kétségkívül megkönnyítik számára, hogy a térségben releváns hatalomként lépjen fel és szerepet vállaljon a politikai folyamatok alakításában. Ezt pedig a Nyugatnak is el kell ismerni.