Finiséhez érkezett az izraeli választási kampány, a választópolgárok kedden adják le voksaikat. Egyelőre azonban még mindig megjósolhatatlan az eredmény, a Herzog-Livni vezette Cionista Unió vezet Netanjahu Likudja előtt, ugyanakkor a koalíciókötés tekintetében Netanjahu pártja relevánsabb. Korábbi írásunkban az egyes pártokat vettük szemügyre, most a választás lehetséges kimeneteleivel foglalkozunk.
Az izraeli parlament, a Kneszet százhúsz tagját arányos, listás választási rendszerben választják. A polgárok pártokra szavaznak, a pártlistákon az egyes jelöltek sorrendje a párton belüli harcok eredménye. Amennyiben egy párt például húsz mandátumot szerez, akkor párt listáján szereplő első húsz képviselő kerül be a parlamentbe.
Izrael parlamentáris berendezkedésű, ebből fakadóan pedig a kormány felelősséggel tartozik a parlamentnek. Így ahhoz, hogy a kormány a parlament bizalmát élvezze legalább 61 képviselő támogatásával kell rendelkeznie.
Izraelben hagyományosan rendkívül bonyodalmas a kormányalakítás. Ugyanis az arányos választási rendszernek köszönhetően sok párt jut be a parlamentbe, jelenleg a két legnagyobb párt (a Cionista Unió és a Likud) összesen mindössze körülbelül 45-50 képviselői helyre számíthat a százhúszból. Azonban ahhoz, hogy valaki többséggel rendelkezzen, 61 képviselő támogatását kell megszereznie, ehhez pedig elengedhetetlen az alkudozás, koalíciókötés. Izrael történetében még soha nem fordult elő, hogy egy párt egymaga megszerezte volna a szavazatok többségét.
Ezért előfordulhat az is, hogy amennyiben Netanjahu pártja, a Likud csak második lesz, akkor is nagy eséllyel pályázhat a kormányzati pozícióra, mivel a jobboldalon jóval több koalícióképes párt van. Ezt azonban csak a választások utáni napokban tudhatjuk biztosan, mivel több pártvezető is kijelentette, hogy a választás lezárulta előtt nem hajlandó elárulni, kit támogatna.
A „két blokk” vezető pártjai eddig fej-fej mellett haladtak, azonban mostanra a legutóbbi közvéleménykutatások a Cionista Unió előnyét mutatják, körülbelül kettő-négy plusz mandátumot szerezve. A Likud relatív gyengülésének okát abban látják, hogy Netanjahu túlságosan a biztonsági kérdésekre fókuszál a kampányban, és elhanyagolja a társadalmat jobban aggasztó ügyeket. Azaz természetesen fontos az állampolgár számára, hogy mi lesz az iráni atoprogrammal vagy a palesztinokkal, de sokkal inkább aggasztják őket a magas megélhetési költségek, a társadalmi feszültségek, a gazdaság állapota stb.
Az izraeli Haaretz-nek több Likud párttag is hangsúlyozta, hogy ugyan győzelmet várnak, de a kampányt kudarcként értékelik, és ennek az egyik felelőse Benjamin Netanjahu. Egyikük a Haaretznek úgy nyilatkozott, hogy „Nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Netanjahu Kongresszus előtti beszédének lökést kellett volna adnia, és erősítenie a Likudot. Mára világos, hogy nem értük el a kívánt hatást.”
Netanjahu felhívta a lakosság figyelmét, hogy a Likud veresége komoly veszélyekkel járhat. Netanjahu szerint ugyanis az Isaac Herzog és Tzipi Livni vezette Cionista Unió győzelmével újra kezdődhetnek a palesztinokkal való béketárgyalások, amelyeket területek átadása követhet. A miniszterelnök szerint ez egyelőre irreleváns, és csak is a Hamásznak kedvezne.
Lehetséges formációk
A jobboldali pártok (Likud, Jewish Home, Shas, United Torah Judaism, Yisrael Beiteinu) egységben egyelőre erősebbek, és a Cionista Unió győzelme ellenére is képesek lehetnek kormányra kerülni. A legfrisebb előrejelzések szerint ez 53 képviselői helyet jelentene. A Naftali Bennett vezette Jewish Home (Zsidó Haza), az ultraortodox Shas Netanjahut támogatja, hajlandók vele koalícióra lépni. Az Avigdor Lieberman vezette Yisrael Beiteinu ugyan úgy nyilatkozott, hogy a választások előtt nem bocsátkozik ígérgetésekbe, valószínűsíthetően Netanjahu mellett teszi le a voksát. A szintén ultraortodox United Torah Judaism a baloldali Meretz-cel is hajlandó együttműködni, azonban a Yesh Atiddal való nézeteltérések miatt valószínűtlen, hogy beállna egy balközép kormánykoalícióba.
A „királycsináló” szerep Moshee Kahlon pártjára, a Kulanura vár szakértők szerint. A Kulanu alapvetően jobboldali, de a kétállami megoldás híve, támogatja a Ciszjordániából való kivonulást (bár a telepek építésének jogát továbbra is fenntartja), és Jeruzsálem hovatartozásának kérdésében a kompromisszum híve. Mind olyan tényezők, amelyek pontosan ellentétjei jellemzőek a jobboldali pártokra.
A Kulanu jelenleg kilenc mandátumra számíthat. Moshee Kahlon pártvezető azonban a választások előtt nem hajlandó megnevezni támogatottját, ugyanakkor Likud források szerint sokkal inkább Herzogot támogatná. Kahlon annyit tett ehhez hozzá, hogy azt hajlandó támogatni, akinek programja megfelel saját belpolitikai elképzeléseinek. A kilenc-tíz mandátum pedig valóban sorsdöntő lehet. Amennyiben Netanjahu mellett teszi le a voksát, akkor egyértelműen jobboldali kormány alakul, vita nélkül. A baloldal esetében azonban már kényesebb a kérdés.
A Cionista Unió számára 24-26 helyet jósolnak előre. Őket követheti a Yesh Atid körülbelül 10-12 mandátummal. A nagy problémát a Meretz jelenti, amely előfordulhat, hogy nem lesz képes átlépni a 3,25%-os küszöböt. Jelenleg a párt a túlélésért kampányol szlogenével, miszerint: „Nem veszíthet a Meretz. Ez egyedül Önökön múlik.”
A baloldal azonban számíthat továbbá az Arab Unió támogatására, akik nagy meglepetésként akár még a harmadik helyre is befuthatnak 13-15 képviselő hellyel. A Reuters információi szerint az izraeli arabok 70%-a támogatná a balközép csoportosulást. Ezt a forgatókönyvet azonban megnehezíthetoi az Arab Unió rendkívül törékeny összetétele. A csoportosulásnak tagja a nacionalista Balad párt is, amely nem szimpatizál a Meretz-cel.
Amennyiben a Meretz bejut, a Herzog-Livni vezette szövetségnek a kormányalakításához még egy, körülbelül 5-6 mandátummal rendelkező szövetségest kellene találnia. Így tehát, ha a Kulanu úgy dönt, hogy beáll a Cionista Unió mögé, a balközép tömörülés le fogja győzni Netanjahut.
A Brookings szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy egy nemzeti egységkormány jön létre. Reuven Rivlin izraeli elnök korábban már kijelentette, hogy amennyiben egyik nagy párt jelöltje sem éri el a többséget (61 támogató szavazat), abban az esetben egy Netanjahu-Herzog vezette egységkormányt szeretne látni, amelynek elsődleges feladata egy új választási rendszer kidolgozása kell, hogy legyen. E reform lényege pedig abban állna, hogy a választásokon legtöbb mandátumot elérő pártnak a jelöltje váljon automatikusan miniszterelnökké, amely jelentősen megkönnyítené a koalíciókötés folyamatát, és kizárólag a legnagyobb pártoknak kedvezne.
Ezt a forgatókönyvet fogja az is erősíteni, ha Moshee Kahlon és Avigdor Lieberman végül egyik fél mellett sem kötelezi el magát. Egy ilyen egységkormáyn rendkívül rövid életű lenne, mindössze a választási rendszer módosítását hajtaná végre, valószínűsíthetően hamarosan új választásokat kellene kiírni.
Látható tehát, hogy egyelőre még semmi sem biztos. Ahogy egy Netanjahu vezette jobboldali koalícíó, úgy egy Herzog vezette balközép is győzedelmeskedhet, sőt a nemzeti egységkormány sem kizárt. Nagy kérdés, hogy Netanjahu a gyengülés ellenére képes lesz-e 61 támogató szavazatot szerezni, valamint az is, hogy Moshee Kahlon ki mellett teszi le a vokást, és hogy a Meretz át tudja-e lépni a parlamenti küszöböt. Mindezen kérdésekre a következő napokban biztos választ tudunk majd adni.