Javában zajlik a voksolás Izraelben, és még mindig az a legnagyobb kérdés, hogy vajon Benjamin Netanjahu képes lesz-e megőrizni a miniszterelnöki bársonyszéket. A legfrissebb kutatások még mindig a Herzog-Livni vezette Cionista Unió előnyét mutatják, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy Netanjahu-nak el kell búcsúznia a kormányalakítás lehetőségétől, mivel több koalícióképes pártra számíthat, mint vetélytársa, Herzog.
Korábbi írásunkban kiemeltük, hogy a Benjamin Netanjahu vezette Likud biztosan számíthat a Jewish Home támogatására, emellett pedig jóval több párttal képes koalícióra lépni, mint baloldalni ellenfele. Szóba jöhetnek az ultraortodox pártok, a Yisrael Beiteinu és akár a Kulanu is, bár mindegyik mellett vannak kérdőjelek.
Újdonságot jelent azonban Avigdor Lieberman, a szintén jobboldali Yisrael Beiteinu vezetőjének nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy saját magát kívánja jelölni miniszterelnöknek, ezzel körülbelül öt helyet „elvéve” Netanjahutól, és egy nemzeti egységkormány kialakítása felé tolva a versenyt.
Avigdor Lieberman, miután leadta szavazatát, riportereknek nyilatkozva a cionista pártokra való voksolásra buzdítótta a választópolgárokat. „Nem számít, hogy a Meretzre, a Yisrael Beiteinura vagy a Bayit Yehudira. A legfontosabb, hogy mozduljanak ki, és adják le voksukat bármelyik cionista pártra, mivel a legfontosabb, hogy megőrizzük Izrael zsidó és cionista karakterét”, fogalmazott Lieberman.
Egy Netanjahu-Herzog vezette egységkormány fő feladata a választási rendszer reformja lenne. Reuven Rivlin államfő is kijelentette, hogy szívesen látna egy ilyen kormányt, amennyiben egyik fél sem éri el a szükséges többséget. Netanjahu azonban kijelentette, hogy nem hajlandó egy ilyen kormányban részt venni.
„Nem lesz semmilyen egységkormány a Munkáspárttal (Isaac Herzog pártja). Egy nacionalista jobboldali kormányt fogok alakítani”, olvasható Netanjahu kijelentése a BBC portálján. A 2009 óta hivatalban lévő miniszterelnök emellett, figyelmeztetett, hogy „a jobboldali kormányzás veszélyben van. A baloldali szervezetek buszokkal szállítják az arab szavazókat a szavazókörzetekbe.”
Lieberman mellett nagyobb szerepet játszik ebben a formációban Moshee Kahlon és pártja, a Kulanu. Kahlon lehet a választás „királycsinálója”, sok függ attól, hogy ki mellett teszi le a voksát, ha egyáltalán támogatni fog valakit. Könnyen előfordulhat, hogy ő is magát jelöli, ezzel pedig szintén a nagykoalíciónak kedvezne. Likud források szerint azonban Kahlon inkább Herzogot és a balközép koalíciót támogatná. A volt Likud politikus mindössze annyit árult el, hogy azt fogja választani, akinek belpolitikai programja a leginkább összeegyeztethető sajátjával.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök néhány napja felajánlotta Kahlonnak az új kormányban a pénzügyminiszteri pozíciót, azonban a pártvezető visszautasította azt bizalmatlanságra hivatkozva.
A baloldalon számára sem pozitívabb a kép. Hiába vezet a Herzog-Livni vezette tömörülés, jóval kevesebb azon pártok száma, amelyekkel koalícióra léphetne. Eközben pedig az sem nyilvánvaló, hogy sikerül-e megegyezni az Arab Union támogatásáról. Ayman Odeh, az Arab Union vezetője úgy nyilatkozott, hogy hajlandók támogatni a Cionista Uniót, azonban ehhez szükség van arra, hogy céljaikat támogassák. Továbbá az Arab Union rendkívül differenciált, fragmentált, nagyon széles ideológiai spektrummal, amely megnehezíti az együttműködést.
Másfelől pedig Herzognak a kormányalakításhoz mindenképpen szüksége lesz jobboldali vagy vallási pártokra is, amely igencsak nehéz feladatnak bizonyul, és ha sikerül is megnyernie valamelyiket, még mindig rendkívül nehéz lesz egyben tartani egy ilyen koalíciót. A problémát az jelenti, hogy mind az UTJ mind pedig a Shas nem hajlandó a Yair Lapid vezette Yesh Atiddal egy platformra kerülni, így őket meggyőzni Herzog számára igencsak nehéz feladat lenne.
Herzog a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy kormánya „az izraeli gazdaság igazságtalanságainak helyreállításáért fog dolgozni”, illetve kiemelte, hogy elsődleges lesz az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok javítása, és a palesztinokkal való béketárgyalások megújítása.
A választópolgárok este tíz óráig adhatják le szavazataikat, azt követően jelennek meg az első exit pollok, amikora már világosabban láthatjuk az erőviszonyokat. Végleges képet azonban csak napok múlva kaphatunk, a koalíciós tárgyalások, alkudozási folyamatok eredményeként.
Addig is ami számunkra a legfontosabb, az az, hogy vajon Lieberman és Kahlon hogyan fog dönteni? Hogy az ultraortodox pártok (Shas és az UTJ) esetleg hajlandók-e részt venni egy balközép koalícióban? Lesz-e olyan releváns párt, amely nem éri el a bejutási küszöböt (ez kiváltképp vonatkozik a baloldali Meretzre)? Valamint fontos, hogy képes lesz-e a Cionista Unió vezette balközép blokk 61 támogatót szerezni?