- 2015. október 5-én a 12 résztvevő ország egyezségre jutott a Transzpacifikus Partnerség részleteit illetően
- Kanadában és az USA-ban sokan ellenzik az egyezmény ratifikálását
- Kanadában főként egészségügyi aggályok képezik az akadályt, valamint kormánycsere is történt időközben.
- Az USA-ban megosztottság van a demokraták között is az ügy kapcsán
- Az amerikaiak tartanak az olyan negatív következményektől, mint a jövedelemegyenlőtlenségek növekedése, valamint a munkahelyek kiszervezése
- Amennyiben nem léptetnék életbe a szerződést, az komolyan alááshatja a térség jövőbeli nemzetközi együttműködésének lehetőségét.
Október elején jelentették be a résztvevő országok, hogy egyezségre jutottak a Transzpacifikus Partnerség tárgyalásai során. Bár sokan azt hitték, a megegyezés létrejöttével a nehezén túljutottak, ám még minden államban hátravan az egyezmény ratifikálása, mely nem mindenhol zajlik zökkenőmentesen. Kiváltképp nem Észak-Amerikában.
Az egyik problémaforrás Kanada lehet, ahol főként egészségügyi megfontolásokból ellenzik a megállapodás érvényre juttatását. A TPP sokak meglátása szerint a kereskedelmet részesíti előnyben az egészséggel szemben, mely megmutatkozik a mezőgazdasági termékek és a gyógyszerek tekintetében is. Az élelmiszerek esetében a lazább minőségszabályozásoktól tartanak, valamint a többi ország eltérő sztenderdjeitől, melynek következtében olyan anyagokat tartalmazhatnak a termékek, mely a kanadaiak számára nem elfogadható.
Az egyezmény magába foglalja a szellemi tulajdonjogok erősítését is a gyógyszergyártó cégek számára. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy késleltetik az olcsó generikus gyógyszerek elérhetőségét a piacon, így növelve a vállalatok bevételeit az árak magasan tartásával. Ám Kanadában már jelenleg is rettentően drágák a gyógyszerek más résztvevő országok piaci áraival ellentétben. Ezen felül a TPP korlátozhatná a kormány jogait, hogy megfizethetőbbé tegyék a gyógyszereket a lakosság számára, méghozzá az ISDS-rendszernek köszönhetően, mely az állam és a befektető közötti vitarendezés rendszere. Ennek értelmében a befektető nemzetközi törvényszékhez fordulhat a fogadó ország hatóságaival szembeni jogorvoslati kérelmével, amennyiben az állami szabályozásbeli módosítás hatására csökkent a nyeresége.
Az előbbire jó példa a Philip Morris-ügy, mely során a cég beperelte Ausztráliát, ahol 2011-ben a cigaretták egységes csomagolására vonatkozó törvényt hoztak, melynek értelmében kizárólag a dohányzás veszélyeire figyelmeztető fotókkal és feliratokkal ellátott dohányárut lehetett csak forgalomba hozni. A dohányzás elleni közegészségügyi rendelkezés sikeres volt, ám csökkentette a Philip Morris bevételeit. Már a NAFTA-ban is voltak ilyen elemek, ám itt még hangsúlyosabbá válnának a sok résztvevő miatt. A megállapodás tárgyalásait a Konzervatív Párt és Stephen Harper miniszterelnök vezetésével folytatta Kanada, ám az október 19-én megrendezett választások során a liberálisok nyertek. Elméletileg támogatják a kereskedelem fellendítését, ám az egyezmény szövegének átolvasása után dönthet Justin Trudeau liberális miniszterelnök a partnerség sorsáról.
Habár az Egyesült Államok vezette a tárgyalásokat, Donald Trump republikánus és Hillary Clinton demokrata elnökjelölt is nyilvánosan ellenzik az egyezményt. Ez azért is jelent problémát, mivel így a demokraták megosztottá válnak: Barack Obama elnök vagy Hillary Clinton álláspontját támogassák. Clinton ugyanakkor államtitkárként részt vett korábban a tárgyalásokon, 2012-ben még teljes vállszélességgel mellette állt. Az egyezmény ratifikálásának kérdése egyre kritikusabb témává válik a választások közeledtével. Obama elnök a Kongresszusban jelenlévő demokratákat próbálja meggyőzni az egyezmény ratifikálásáról, ám a republikánusok beleegyezése nélkül képtelenség lenne életbe léptetni a megállapodást. A 90 napos átvizsgálási időszak végéig van idő a Kongresszus meggyőzésére, mely a határidő lejárta után mindent eldöntő szavazással fog pontot tenni az ügy végére. Az Egyesült Államokban a legjelentősebb aggályok a jövedelemegyenlőtlenség növekedéséhez, az állások kiszervezéséhez, valamint a bevándorláshoz társulnak. Mindezek mellett a legtöbb elemzés szerint az USA GDP-je csupán 0.4 százalékkal nőne 10 év alatt, mely alig lenne érzékelhető számukra.
Ha az Egyesült Államok nem ratifikálja a TPP-t az alááshatja a nemzetközi együttműködés rendszerét. Az erős kereskedelmi kapcsolatok nem csupán gazdasági szempontból fontosak, hanem meg is előzik a háborús konfliktusok kialakulását.