- Az Iszlám Állam tevékenysége ezidáig a közel-keleti régióra koncentrálódott, kiváltképp Irakra és Szíriára
- A pénteki, 129 ember halálát okozó merényletek azonban egy újfajta, globális stratégiát feltételeznek a dzsihadista szervezet részéről
- Az irányváltásnak azonban – amellett, hogy Európa számára semmi jót nem jósol – megvannak a maga hátulütői
Az Iszlám Állam vállalta magára a pénteki párizsi merényleteket, amely tény egy stratégiaváltást feltételez a szélsőséges szervezet tevékenységében, amennyiben az eddigi, közel-keleti térségre korlátozódó műveletek globálissá váltak.
A terrorszervezet 2014 nyarán került reflektorfénybe, miután Moszul elfoglalását követően végigsöpört Irak főleg szunniták lakta területein, és a már ellenőrzése alatt lévő szíriai tartományokkal „egyesülve”, egy körülbelül Belgium nagyságú területen kezdett hatalmat gyakorolni, kvázi államként működve. Az Iszlám Állam (Daes, ISIS, ISIL, korábban AQI) története ugyanakkor messzebbre nyúlik vissza és létrejötte Irak 2003-as, az Egyesült Államok általi megszállásában keresendő.
Körülbelül 2004 óta a szervezet, különböző néven és vezetés alatt számos támadást hajtott végre és merényletet követett el az iraki, majd a szíriai kormány, keresztények, síiták és az iszlám vallás a szervezet által követendő radikális, szélsőséges értelmezését elutasító szunniták, valamint kurdok és a szíriai ellenzéki csoportok ellen is. E támadásokat a 2014 óta megerősödött szervezet kiterjesztette a térség más államaira is, köztük Egyiptomra, Jemenre, Libanonra és Törökországra is. Azaz az ISIS tevékenységének helyszínei a közel-keleti régióra koncentrálódtak és „külföldön” mindössze ún. „magányos farkas” akciókra szólított fel.
A párizsi események ebben az értelemben egy jelentős irányváltást jelentenek. Továbbra sincsenek biztos információink arról, hogy a merényleteket közvetlenül az Iszlám Állam központi vezetése vagy csak középvezetők koordinálták-e, illetve, hogy egyszeri támadásról vagy egy nagyobb hadjárat részéről van-e szó. Ugyanakkor érdemes számításba venni, hogy mi állhat e stratégiaváltás mögött és milyen hátrányokkal járhat a szervezetre nézve.
Lehetséges okok
- Előnyök szerzése az al-Kaidával szemben a globális vezető szerepért folytatott rivalizálásban: ezt azonban némiképp mérsékeli, hogy a fiatal dzsihadisták körében az Iszlám Állam már jóval népszerűbb, valamint erősebb, komolyabb erőforrásokkal rendelkezik és a köztudatban is „felkapottabb”, mint az al-Kaida.
- A nyugati hatalmak elrettentése a további, szervezetét érintő támadásoktól: ez szintén kevésbé állja meg a helyét, vagy minimum óriási kudarcot vallott, miután mostanra tudjuk, hogy a terrortámadás a nemzetközi közösség még erősebb és hatékonyabb szerepvállalását erdményezte, amely egyébként bármilyen támadásokat megelőzően is szinte teljes pontossággal előrejelezhető.
- További dzsihadista harcosok csábítása: az ilyen tettekkel, rájátszva az egyes államokon belüli társadalmi problémákra, főleg a muszlimokat érintő sérelmekre közvetlen előnyöket szerezhet egy terrorszervezet. Daniel L. Byman, a Brookings szakértője szerint olyan tényezőket használnak ki, mint például az orosz vezetés tevékenysége Csecsenföldön, Dániában Mohamed proféta kigúnyolása vagy éppen Franciaország a burka viselését betiltó rendelkezései, mind-mind olyan események, amelyek az adott országokban élő muszlimokat negatívan érintik és ellenszenveiket kiváltják. A Charlie Hebdo elleni januári támadás is pontosan ebbe a keretbe illeszthető.
- Európai magas beágyazottsági szintje: Eszerint a támadások végrehajtását az is elősegítheti, illetve könnyítheti, hogy az Iszlám Állam, illetve egyéb, a térségben harcoló csoportok között számos nyugat-európai személy megtalálható. Amerikai terrorelhárítási tisztségviselők februárban jelentették, hogy több mint húszezer külföldi harcos található Szíriában különböző fegyveres szervezetekben, legfőképpen az Iszlám Államban. Ezek közül körülbelül 500 amerikai és 3000 nyugat-európai állampolgár. „A Franciaország megtámadása mögötti ISIS logika részben az, hogy egész egyszerűen képes volt megtámadni Franciaországot”, fogalmaz Daniel Byman.
- Önmaga pozícionálása, félelemkeltés: Egy vezető nyugat-európai államban elkövetett merénylet hosszútávra leköti az emberek figyelmét és hetekig, hónapokig biztosítja a „címlapsztorit” a szervezetnek. 125 ember halála Párizsban sokkal inkább felkelti a média és a nyugati dzsihadisták figyelmét is, mint a naponta zajló mészárlás Szíriában és Irakban. Ezzel pedig nem csak saját brand-jét pozícionálja és tartja a köztudatban, hanem eléri legfőbb célját is, az emberek fenyegetettség-érzésének és félelmének jelentős növekedését.
A globálissá válás negatív következményei
- Egy globális hálózat fenntartása, hatékony működtetése és ellenőrzése komoly kommunikációs hálózatok kiépítését igényli, ami azonban azonnal az egyes államok terrorelhárító szerveinek látókörébe helyezi az adott szervezetet, annak felső- és középvezetőit, amely a nemzetközi közösség számára könnyebbé teszi ezek likvidálását is. Ezt a problémát kiküszöbölni vagy legalábbis mérsékelni a helyi sejtek viszonylagos önállósításával lehet, ez azonban több kérdést is felvet: egyfelől a „központ” segítségének és erőforrásának hiányában jóval nagyobb az esélye a kudarcba fulladt akcióknak, valamint a rossz célpontok kiválasztásának abban az értelemben, hogy adott esetben emiatt gyermekeket, muszlimokat is érintheti merénylet, amely a szimpatizánsokat elidegenítheti a szervezettől.
- Az egyre több ellenséggel szembeni fellépés, egyre több ellenséget is szül. Ennek tipikus példája a pénteki párizsi merényletsorozat. A nemzetközi közösség eddigi légicsapásai ugyan okoztak veszteségeket a szervezetnek, de továbbra is működik és továbbra is jelentős erőt képvisel. Ugyanakkor a pénteki események hatására jóval aktívabb szerepvállalás várható az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíciótól, illetve Oroszországtól és Irántól is, amely még nagyobb károkat okozhat a Daes-nek. Az al-Kaida ugyanezzel a problémával szembesült a szeptember 11-i terrortámadásokat követően, amennyiben globális hálozata ellen nemzetközi hajtóvadászat indult és az afganisztáni beavatkozással központi székhelyét is támadás érte. (Bár meg kell említeni, hogy a terrorszervezetek számára az ellenséggel való közvetlen háború és az ellenséges országok katonáinak, a „hitetleneknek” a megölése pozitívumként értelmezhető, valamint a későbbi iraki beavatkozás újabb működési területet biztosított számukra.)
- Felvetődik a prioritások problémája is. Egy kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező terrorszervezetnek gondosan meg kell válogatnia, mérlegelnie, hogy hol hajt végre támadásokat, hiszen a hatásokat tekintve nem mindegy, hogy a sokak számára ismeretlen Jemenben vagy éppen egy vezető nyugat-európai államban, Franciaországban kerül sor merényletre. Egyszerre minden ellenséggel képtelen megküzdeni egy terrorszervezet, viszont vonzerejének fenntartása és erejének bizonyítása érdekében nem ülhet tétlenül sem.
Nem véletlen, hogy az elmúlt évtized két „legsikeresebb” terrorszervezete, a Hezbollah és a Hamász. Erőszakos tevékenységüket mindketten közvetlenül és kizárólag a régióra fókuszálják, és nem igazán dédelgetnek globális álmokat. Részben ennek eredményeként a Hezbollah Libanon egyik legfőbb politikai és katonai tényezője, míg Hamász a kvázi irányítója a Gázai-övezetnek.
Amennyiben az Iszlám Állam hosszú távon megveti a lábát Nyugat-Európában és folytatja a globálissá válás folyamatát, sajnos, feltehetőleg számos szörnyű esetet fog átélni az öreg kontinens, ugyanakkor mindemellett látni kell, hogy ezek az ambíciók vissza is üthetnek és negatívan érinthetik a terrorszervezetet.
VOX, Brookings