- Az indiai értelmiség prominens tagjai szerint a hindu nacionalisták hatalomra jutása óta növekvő intolerancia, elvakult nacionalizmus és a vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetése jellemzi a világ legnagyobb demokráciáját
- Az utóbbi hónapokban több jelentős diáktüntetés tört ki a kormány által az általa “anti-nacionalistának” és “hazaárulónak” bélyegzett csoportokkal szembeni fellépés miatt
A szólásszabadság helyzete egyre aggasztóbbá vált Indiában, a kormányzat és hozzá közel álló hindu jobboldali csoportok ugyanis egyre erősebben korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, derül ki az Amnesty International éves jelentéséből. Az elemzés a 2015-ös évre vonatkozott ugyan, de a folyamat 2016-ban sem fordult meg, az elmúlt két hónapban bántalmazott, megfélemlített újságíróktól és hatalmas méretűre duzzadt diáktüntetésektől hangos az indiai sajtó.
A hindu jobboldali Bháratíja Dzsanatá Párt 2014-es kormányra kerülése óta komoly viták zajlanak az indiai társadalomban a nacionalizmus, a történelemszemlélet, a hindu és muszlim felekezetek közötti kapcsolatokról, amelyben az indiai értelmiség prominens tagjai gyakran szót emelnek a növekvő intolerancia, elvakult nacionalizmus és a vallási kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen. Ezen vádakat a kormány és a kormánypárt szimpatizánsai keményen elutasítják, azonban az utóbbi idők eseményei mégis azt látszanak igazolni, hogy az állam sokkal keményebb kézzel bánik az általa “anti-nacionalistának” és “hazaárulónak” bélyegzett csoportokkal. Ez többször vezetett komoly ellenálláshoz.
2016 januárjában a politikai beavatkozástól sem mentes folyamat során hazaárulás vádja miatt egyeteméről kizárt, érinthetetlen származású egyetemi hallgató öngyilkossága vezetett komoly tüntetésekhez India-szerte. 2016 februárjában pedig a fővárosi Dzsaváharlál Néhrú Egyetem (JNU) diákvezetőinek letartóztatása és a velük szemben elkövetett rendőri atrocitások váltottak ki országos megmozdulásokat.
A delhi egyetemen történtek sok hasonlóságot mutatnak a januári eseményekkel. A hagyományosan baloldali beállítottságú értelmiséget tömörítő JNU egyik diákrendezvényén a résztvevők állítólagosan India-ellenes és Kasmír függetlenségét támogató szlogeneket kiabáltak. A rendőrség ezért a gyarmati időkből maradt lázítási törvény megsértésének vádjával őrizetbe vette a rendezvény több tagját, többek között az egyetemi hallgatói önkormányzat elnökét, Kanhaiya Kumart is.
Az egyetem hallgatóinak felháborodását fokozta, hogy a hatóságok nemcsak, hogy elfogultságot mutattak, amikor nem intézkedtek a rendezvényen agresszíven viselkedő kormánypárti diákszervezet tagjaival szemben, de lényegében bizonyítékok és jogalap nélkül vették őrizetbe a diákokat. Néhány nappal később pedig nem léptek közbe, amikor a bíróság előtt megjelenő Kumart, valamint a vele szimpatizáló diákokat, egyetemi oktatókat és a helyszínen tartózkodó újságírókat ügyvédek, BJP-s politikusok, aktivisták és a párt diáktagozatának tagjai kamerák kereszttüzében bántalmazták.
A JNU polgársága úgy érzi, hogy ellenzéki beállítottsága miatt támadják az egyetemet, Kumart és társait pedig alaptalanul vádolják hazaárulással és India-ellenes tevékenységgel. Különösen sérelmezik az indiai média politikailag motivált, csak a kormányzati szempontot bemutató, elfogult tudósítását az eseményekről, amelyben a nemzetellenes mozgalmak melegágyaként, pakisztáni terroristákkal kapcsolatokat ápoló elemek pártfogójaként állítják be az intézményt.
Az indiai felsőoktatás minden szeletéből érkezett támogatás, február 18-án több, mint tizenötezer fős tüntetést tartottak Delhiben az egyetemmel való szolidaritás jegyében. Az események nem maradtak visszhang nélkül nemzetközi szinten sem: egyetemi hallgatók a világ minden tájáról, a Princetontól az Oxfordi Egyetemig kifejezték szolidaritásuk a közösségi média különböző fórumain a “Stand with JNU” hashtag használatával.
Az indiai társadalomban komoly aggodalmakat kelt, hogy a “világ legnagyobb demokráciájaként” számontartott országban lassan már csak az minősülhet hazafinak, aki mindenben egyetért a kormánnyal és ideológiájával, aki pedig ellenérzéseit fejezi ki, automatikusan hazaárulóvá válik, annak ellenére, hogy a patriotizmus hagyományosan az indiai társadalom minden rétegének fontos értéke. A társadalmi párbeszéd háttérbe szorítása, az egyet nem értők elhallgattatása pedig az indiai politikai elit nagy büszkeségét jelentő demokratikus alapelvek aláásását jelenti.