Az AfD-féle sikerrecept

Az Alternative für Deutschland (Alternatíva Németországnak, AfD) 2013-ban alakult, és pár év leforgása alatt a legsikeresebb protesztpárttá vált Németország II. világháború utáni történelmében. A szakértők által elsősorban jobb populistaként számon tartott AfD létrejöttét az tette lehetővé, hogy Angela Merkel német kancellár az elmúlt bő egy évtized alatt fokozatosan centrális szerepkörbe vezette pártját, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU). A középre húzás a fő rivális szociáldemokratákat (SPD) gyengítette ugyan, ám egyúttal teret adott a jobboldalon felbukkanó új kezdeményezéseknek. Az AfD elsősorban azokra koncentrál, akiknek a CDU/CSU pártszövetség nem elég konzervatív.

A TNS Infratest piackutató intézet a Spiegel megbízásából készített felmérése szerint az AfD szavazói támogatásukkal a hagyományos pártokból való kiábrándultságuknak, valamint a német menekültpolitikával való elégedetlenségüknek adnak hangot. A megkérdezett AfD szavazók csupán 1 százaléka elégedett Merkel menekültpolitikájával, és 88 százalékuk tehetetlennek érzi magát a politikai elittel szemben. Az AfD különösen népszerű Kelet-Németországban, ahol a megkérdezettek csupán 25 százaléka elégedett a jelenlegi menekültpolitikával.

Szász-Anhaltban az AfD egyenesen a második legerősebb párttá tudott válni. Bár ez elsősorban a korábban passzívak mozgósításával vált elérhetővé, az AfD szerzett szavazókat a Linke, a CDU és az SPD hármasától is. Reiner Haseloff, Szász-Anhalt CDU-s miniszterelnöke már közvetlenül az urnazárást követően a protesztszavazók visszanyerését nevezte meg az elkövetkezendő évek fő feladataként. Németországban a következő parlamenti választást 2017 szeptemberében tartják, azonban addig számos tartományi választást rendeznek, többek között a volt NDK-s Mecklenburg-Előpomerániában is.

Nico Lange, a CDU-közeli Konrad Adenauer Alapítvány igazgatóhelyettese szerint a tartományi választások megmutatták, hogy ha más pártok veszik át az AfD populista szólamait, azzal csupán elfogadhatóvá teszik azokat a centralista szavazók körében, így végül semmit sem nyernek maguknak. A tartományi választásokon nyilvánvalóvá vált, hogy a menekültválság megoldásáról alkotott egyéni elképzelések nem feltétlenül követik a pártok állásfoglalását. Míg a jelenlegi menekültpolitika mellett kiálló Zöldek és az SPD szereplése sikeresnek tekinthető, addig a CDU – Merkeltől eltávolodni próbáló – jelöltjei egyértelműen rosszabbul szerepeltek, mint korábban. Lange szerint számos európai országhoz hasonlóan, Németországnak is meg kell tanulnia együtt élni a populistákkal. 

A mannheimi székhelyű Választási Kutatócsoport (Forschungsgruppe Wahlen) reprezentatív felmérése szerint sem a tartományi választások jelentik az AfD népszerűségének csúcsát, ugyanis azóta – a Zöldekkel egyetemben – az AfD további 2 százalékponttal erősödött, a felmérésben résztvevők összesen 12 százaléka támogatta.

Egyelőre úgy festk, hogy Angerla Merkel az AfD előretörése ellenére sem valószínű, hogyélesen változtatna eddigi menekültügyi álláspontján a közös európai megoldás terén, amelynek fontos mérföldköve lehet az Európai Unió Törökországgal nemrég kötött megállapodása.