Elefántcsontpart: vége az időhúzásnak

Az elmúlt hetekben korábban nem látott iramban indult meg az igazságszolgáltatás Elefántcsontparton: a novemberi választások utáni erőszakhullám több felelőse után vád alá helyezték Laurent Gbagbo korábbi elnököt és feleségét is. Az újjáépítés és a gazdaság fellendítése elől is elhárulhat a pénzhiány jelentette akadály, hála Franciaország bőkezű felajánlásának.

Gbagbo-pártiak a hűvösön

Áprilisi letartóztatása és hónapokig tartó házi őrizete után a múlt héten vádat emeltek Laurent Gbagbo volt elefántcsontparti elnök és felesége ellen. Annak ellenére, hogy Gbagbo egyértelműen felelős a tavaly év végi választások után kirobbant zavargásokért, az elnöki párt mégis kizárólag gazdasági bűncselekményekkel vádolták meg, a vádpontok között fegyveres rablás, fosztogatás és sikkasztás is szerepel – a hivatalos indoklás szerint a súlyosabb bűntények kivizsgálását a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (International Criminal Court, ICC) adnák át.

A vádemelés természetesen nagy felháborodást váltott ki a volt elnök követői között. Justin Kone Katinan, Gbagbo szóvivője ghánai száműzetéséből hazaüzente: véleménye szerint egyenesen törvénytelen vád alá helyezni a korábbi elnököt, hiszen a korábban betöltött pozíciója miatt mentesség illeti meg. A szóvivő szerint Alassane Ouattara elnök a tűzzel játszik, mert Gbagbo ilyen mértékű megalázása csak hátráltatja a megbékélést az országban.

Úgy néz ki, a Gbagbo-családra mostanában rájár a rúd: a volt elnök fia, Michel Gbagbo egyike annak a tizenkét elefántcsontpartinak, akit a választások utáni erőszakban való részvételük miatt korábban már őrizetbe vettek. Az elnöki család elleni vádemeléssel gyakorlatilag a választás utáni történések összes kulcsfiguráját utolérte az igazságszolgáltatás.

A rengeteg megvádolt vagy körözött miniszter és katona között üde színfoltot jelent Mamadou Kone evangélikus lelkész, aki a feltételezések szerint közvetlenül felelős azért, hogy Gbagbo hónapokon át nem volt hajlandó lemondani a hatalomról. A lelkész jóslata szerint Gbagbo választási győzelme Isten akarata lett volna, de amikor az elnök mégis veszített, egy angyal eljövetelét vizionálta, aki majd legyőzi az összes elégedetlenkedőt.

És a többiek?

Ugyan Ouattara elnök többször is hangsúlyozta, hogy mindkét oldalnak felelnie kell tetteiért, eddig többségében Gbagbo-pártiak ellen indítottak eljárást. Az egyoldalú eljárásjokat több emberi jogi szervezet is élesen bírálta, az ENSZ és a Human Rights Watch pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy csak július és augusztus között legalább 100 jogsértés történt a volt elnök követői ellen. Ezek közül a törvénytelen letartóztatások még az enyhébb kihágások közé tartoznak: az Elefántcsontparton állomásozó békefenntartók beszámolója szerint az Ouattara-párti erők az elmúlt egy hónapban Gbagbo 26 támogatóját végezték ki.

A májusban beiktatott elnök a korábbi rendszer vádemelést megúszó tisztviselőivel sem bánik kesztyűs kézzel: miután már úgy tűnt, hogy a Gbagbót is beiktató Yao N’Dre, az alkotmánybíróság feje kapott egy második esélyt, Ouattara a tavaszi ceremónia után két hónappal menesztette is, helyét Francis Wodie, az Elefántcsontparti Munkáspárt elnöke veszi át.

Az elnök ennél valamivel engedékenyebb hangot ütött meg azzal a négy katonatiszttel szemben, akik Gbagbo bukása után Ghánában kerestek menedéket – az elnök július végéig adott nekik időt a hazatérésre, mielőtt katonaszökevényeknek nyilvánították volna őket.

Recsegő-ropogó gazdaság

A rengeteg kritika ellenére egyelőre úgy tűnik, hogy az Ouattara által szabott szigorú határidőknek van foganatja: az elnök július elején hat hónapot adott kormányának a megbékélés és újjáépítés első eredményeinek felmutatására. A hasonló mértékű fegyveres összetűzések elkerülése érdekében az év végéig tízezer fővel csökkentik az elefántcsontparti hadsereg létszámát, a felszabaduló összeget pedig a gazdaság fejlesztésére fordítják.

Szükség is van minden elérhető forrásra, mert ugyan már lábadozik a gazdaság, de még mindig messze áll a korábbi – szintén nem túl fényes – állapottól. A kormány nagyjából 13 millió dollárt különített el a fosztogatások áldozatává váló kis- és középvállalkozások megsegítésére, de a többi károsultnak sem kell félnie: François Fillon francia külügyminiszter júliusi látogatása után Sarkozy elnök segítségére is számíthatnak. Ez a korábban egyeztetett 300 millió euró mellett további két milliárd eurónyi segélyt jelent, amelyet 2012-től kezdődően folyósítanak majd.

Nem jönnek haza

További problémát jelent a választások utáni erőszak elől menekülők kérdése: a harcok miatt nagyjából egymillió elefántcsontparti hagyta el otthonát, az Amnesty International becslése szerint közülük félmillióan még mindig nem mernek hazatérni. A menekültek jelentős része, körülbelül 150 ezer ember jelenleg is a szomszédos Libériában tartózkodik, súlyos terhet róva a polgárháború után talpra állni próbáló országra. Ugyan folyamatosan újabb és újabb menekülttáborokat építenek, az elefántcsontpartiak többsége mégis libériai családoknál talált szállásra: olyanoknál, akik az 1990-es években Elefántcsontparton kerestek menedéket, és most így tudják viszonozni az akkori segítséget.

Elefántcsontparton hónapokig tartó patthelyzet alakult ki, miután a novemberi elnökválasztást elvesztő Gbagbo nem volt hajlandó lemondani a hatalomról. Az országnak ez idő alatt két párhuzamos kormánya is volt, a harcoknak és leszámolásoknak legalább 3000 civil esett áldozatul. A helyzetnek végül csak Gbagbo áprilisi letartóztatása tudott véget vetni.