Elégedetlen volt az iraki tervekkel Condoleezza Rice

Condoleezza Rice hamarosan megjelenő memoárjában idézi fel George W. Bush elnöki időszakának vitatott pillanatait, az adminisztráción belüli konfliktusait. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó és külügyminiszter helyenként kifejezetten önkritikusan tekint vissza saját szerepére is. Megbánta például, hogy a kormány csak lassan reagált a Katrina hurrikán vészhelyzetére, és hogy ő maga sem mérte fel elsőre, hogy legmagasabb pozícióban lévő fekete politikusként milyen felelősséget viselt. Elutasítja viszont azokat a vádakat, hogy a lassú választ a kormány faji előítéletei okozták volna, derül ki a Newsweek által most közölt részletekből. 

Rice azon kevesek közé tartozott Bush nemzetbiztonsági csapatából, akik végig az elnök mellett maradtak a nyolc év alatt. Az erősen vitatott külpolitikai döntések alapvető irányvonala mellett utólag is kitart: könyvében is megvédi a szabadság terjesztését előtérbe helyező stratégiát. Szerinte ezt morális és praktikus szempontokból is indokolták, ugyanis „hosszú távon az önkényuralom instabil és ellentmond a valóságnak”. Mint kiderül, az adminisztráció és a saját személyes nézetét is meghatározta szeptember 11. tapasztalata: nyugtalanító időszak következett, amikor nem lehettek biztosak abban, hogy mikor következhet a támadások második hulláma.

Kétségkívül Bush legvitatottabb döntése az iraki háború elindítása volt. Rice szerint konszenzus volt arról, hogy Szaddám Huszein elfogadhatatlan biztonsági fenyegetést jelent, viszont az akció megvalósításáról és különösen a háború utáni időszakről lényegesen eltérően gondolkodtak az adminisztráción belül. Mivel nem tartotta elégségesnek a Pentagon terveit, szervezett egy megbeszélést 2003. februárban a megszállás kérdésének megtárgyalására. Ez viszont Rice számára katasztrofálisan végződött, miután Bush úgy vezette fel a témát, mint „valami, amiről Condi szeretne beszélni” – a tábornokok ezek után már nem vették komolyan a felvetést. Stephen Hadley, Rice helyettese és későbbi utódja akkor azt mondta, ő lemondott volna az elnök ilyen megjegyzése után, a nemzetbiztonsági tanácsadó azonban a helyén maradt. Később külügyminiszterként már megnőtt a mozgástere, de a Pentagonnal és különösen Donald Rumsfelddel továbbra is konfliktusai voltak. „Szkeptikus voltam egészen addig a napig, amikor Bob Gates lett a védelmi miniszter” – mondja Irakról Rice.