Győzött a zimbabwei gyémántlobbi

Júniusban a Kimberley-folyamat (Kimberley Process, KP) már megadta az engedélyt a zimbabwei Maranga-mezőkön található gyémántok bányászásához. Azonban akkor még az USA, Kanada és az Európai Unió ágált a véresnek tartott gyémántok kereskedelme ellen. Csakhogy kedden a Gyémánt Világtanács (World Diamond Council, WDC) bejelentette: immáron a KP minden tagállama zöld utat enged a zimbabwei gyémántbányák újranyitására.

A zimbabwei gyémántok még 2009-ben kerültek tiltólistára, miután a Mugabe-kormányzat katonáival elfoglalta a Maranga-bányát, majd kiderült, erőszakkal toborozzák és embertelen körülmények között dolgoztatják bányászaikat. Azonban ez az intézkedés a zimbabwei gyémánt hivatalos exportját és bányászatát akadályozta csak meg, a csempészet felvirágzott: elég, ha csak azt említjük, hogy mivel a szomszédos Mozambik nem tagja a Kimberley-folyamatnak, rajtuk keresztül a köveket vígan lehetett szállítani.

A Kimberley-folyamat gyakorlatilag a gyémántkitermelés és -kereskedelem nyomon követésére létrehozott felügyeleti szerv, mely a bányászattól a bolti eladásig figyeli a kő útját. Fő célja, hogy kiszűrje a kereskedelemből azokat a drágaköveket, amelyekhez vér tapad – a kilencvenes években kitalált szabályozás azonban nem egyértelmű. Zimbabwe például a formális feltételeknek megfelel, ám egyértelműen emberi jogi jogsértések sora kíséri a bányászatát, ezért bár betiltották a gyémántexportját, az ellenlobbi nem hagyta annyiban a dolgot. Már a Kimberley-folyamat júniusi konferenciája után sokan voltak, akik úgy gondolták, ha már nem lehet a csempészetet megállítani, inkább adják vissza a hivatalos jellegét a bányászatnak és kereskedelemnek. Főleg Kína és India szorgalmazta ezt, a két ázsiai óriás ugyanis jelentős gyémántfeldolgozó-iparral rendelkezik, azaz gazdasági érdekük a zimbabwei bányák újranyitása.

Így hát beindultak a különböző célú lobbik – bár ne legyenek kétségeink: a gazdasági érdek még mindig jelentősebb volt az emberi joginál. A Gyémánt Világtanács (WDC) elnöke, Eli Izhakoff közleménye szerint például az EU játszotta az egyik legnagyobb szerepet abban, hogy a kedden Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában lezajlott konferencián az USA és Kanada is engedélyezte a zimbabwei bányászatot. De kiemelte még a Dél-Afrika által „vezetett” afrikai országokat is, akik szintén sokat tettek ezért.

A jogvédők szerint nem fognak megszűnni azok a gondok, amiért 2009-ben feketelistára tették Zimbabwét – és amiket egyébként Mugabéék visszautasítanak: folytatódik az illegális bányászok elleni erőszak, a csempészet és ugyanúgy a katonaság, azaz a vezetés kezében fog maradni a marangei bánya. Ezzel kapcsolatban a KP egyik alapítója, a Global Witness azt nyilatkozta, hogy szerintük ezzel verifikációs folyamat teljesen értelmét vesztette.

A „slusszpoén” a történetben, hogy a zimbabwei kormány kezében lévő Herald című újság szerint az USA az embargó feloldásáért cserébe azt kérte az afrikai KP-tagoktól, hogy támogassák 2012-es elnökségét a szervezeten belül. Erre Washington nem reagált, helyette a külügyminisztérium szóvivője, Victoria Nuland arról beszélt, hogy szerintük lépésükkel megmentették a Kimberley-folyamatot, mert a döntéssel gyakorlatilag letudták a többéves problémaforrásnak számító zimbabwei bányák kérdését. Hozzátette: ezzel a teher Mugabe vállára került át, hiszen be kell bizonyítania, hogy igenis képes megszüntetni azokat, amik miatt kritizálták országát. Nuland azt is megjegyezte, hogy az USA bizonyos szankciói továbbra is érvényben maradnak. Így például amerikai állampolgárok nem vehetnek részt a marangei gyémántok kereskedésében. Viszont a Global Witness szerint pusztán üzleti döntés született és gyakorlatilag kivonták Zimbabwét a folyamat alól, ami további káros következményekkel járhat a KP jövőjével kapcsolatban.