Nem merülhet feledésbe a Magyar Golgota

Az elmúlt napokban emlékeztek a 67 évvel ezelőtti magyarirtás áldozatairól Kárpát-medence szerte. Itthon és határainkon kívül is nagyszabású programok voltak, az bűnök elismerésével azonban szomszédaink még mindig adósak.

1944 őszén beborult az ég a kárpát-medencei magyarság felett. A délvidéki és a kárpátaljai magyar közösség ugyanakkor arányaiban jóval nagyobb veszteségeket tudhat magáénak, amelyeket nem szabad elfelejteni. Az azonban nem elég, hogy mi megemlékezünk a mártírokról: a bűnök elismertetése az elkövetőkkel máig nem történt meg, minden eddigi erőfeszítés ellenére.

Megemlékezés Budapesten és országszerte

A Magyar Szó beszámolója alapján a vérengzések után 67 évvel emlékeztek meg Magyarországon az eddigi legszélesebb körben a vajdasági vérengzések áldozatairól. A Magyar Tudományos Akadémia adott helyet a november utolsó péntekén a témában megrendezett tudományos konferenciának. Másnap az Országgyűlésben hajtottak fejet a meghurcoltak és kivégzettek emléke előtt, ahol több határon túli is hozzászólásával gazdagította az emlékezés pillanatait. Ekkor adták át a vérengzésekkel foglalkozó kutatóknak és túlélőknek az emlékérmeket.

Kövér László köszöntőjében megkérte a jelenlévő Dejan Šahović szerbiai nagykövetet és Branimir Mitrovićot, a vajdasági képviselőház alelnökét, hogy tolmácsolják a belgrádi döntéshozóknak a kétoldalú megegyezés szükségét, és az igényt arra nézve, hogy a szerb fél is elismerje a vérengzések tényét. A házelnök népirtásnak, tehát genocídiumnak nevezte az eddig legfeljebb megtorlásként emlegetett eseményeket és javaslatot tett a délvidéki áldozatok emlékművének közös alapkőletételére is. Az emlékmű szimbolizálhatná azt a szándékot, hogy sem a szerbek, sem a magyarok nem hajlandóak tovább együttélni az egymás ellen elkövetett bűnökkel. Kövér szerint ugyanis a genocídium bűne akkor teljesedik be, ha azzal megtanulunk együtt élni.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke felszólalásában kiemelte a közép-európai népek sorsának összefonódottságát: a térség stabilitása így csak a megbékélés útján teremthető meg. A tényeket fel kell tárni és szembesülni kell velük. Pásztor szerint mindennek a feltételei mára biztosítottak, így azok a jövőben lendületet kaphatnak – idézi a Vajdaság MA.

Mindeközben emlékező műsort szerveztek a várpalotai Trianon Múzeumban, tiszteletve a népirtás áldozatai előtt. Vasárnap, november 27-én a Szent István Bazilikában ,,Akiért a harang nem szólt” címmel tartottak szentmisét. Ezzel párhuzamosan a pasaréti templomban megkezdődött a vajdasági mártírthalált halt ferences szerzetesek boldoggáavatási pere.

Példaértékű és üzenettel bíró összefogás

A háromnapos megemlékezés-sorozat példaértékű szakmai, politikai és civil összefogás eredményeként valósult meg. Míg sokáig nem is lehetett megemlékezni a példátlan kegyetlenséggel agyonvert, megkínzott vagy elhurcolt áldozatokra, a történtek után 67 évvel széles körben nemcsak a délvidéken, de az anyaországban is fejet hajtottak.

A szerb politikum ugyanis ma is vonakodik elismerni a történések súját és létét, és sok részlet még ma is feltáratlan, hiába minden erőfeszítés a magyar oldalról. Az ünnepségek szervezői ugyanakkor Magyarország számára is üzenni kívántak: szerintük a Délvidéken minden ügyet kiegyensúlyozottan, hatékonyan, kizárólag Szerbiával lehet megoldani.