Eldőlhet, hogy ki lesz Chávez ellenfele ősszel

Az ősszel tartandó venezuelai elnökválasztás első felvonásaként most vasárnap az elnök, Hugo Chávez politikájával szembehelyezkedő ellenzék állít közös jelöltet. Az indulók közül a befutó lesz az, akinek fel kell vennie ősszel a küzdelmet a már közel 13 éve hatalmon lévő elnök bebetonozott rendszere ellen. Sikerülhet-e az ellenzéknek megszorongatnia Chávezt?

Most vasárnap tartják Venezuelában azokat az előválasztásokat, amelyek során többek között az is kiderül, hogy a jelenlegi elnök, Hugo Chávez ellenében ki fog indulni az október 7-én esedékes elnökválasztáson, mint legfőbb kihívó és rivális. Korábbi cikkünkben már kitértünk arra, hogy Chávez egyik legütősebb fegyvere maga az ellenzék megosztottsága lehet.

Mögöttük ugyanis nem áll egy stabil párt, mint az elnök mögött a venezuelai szocialista párt (Partido Socialista Unido de Venezuela – PSUV), hanem több kisebb pártból álló szövetséget alkotnak. Mivel ebben az esetben számos más országban is megesik, hogy a párttömörülést alkotó erők mindegyike, vagy szinte mindegyike saját jelöltet állít, ezért a győzelem érdekében előbb-utóbb meg kell egyezniük arról az egy jelöltről, aki mögé felsorakoznak azért, hogy esélyeik maximálisak lehessenek a szavazók egyetlen táborba gyűjtésével.

A vasárnapi szavazás pont erről fog dönteni. A dél-amerikai országban ugyanis jócskán akadnak, akik nem értenek egyet az elnök jelenlegi politikájával, amely az egyre nagyobb mértékben megnyilvánuló államosítások révén fokozatosan eltéríti az ország gazdaságát a nyugati értelemben vett piacgazdaság irányától. Erre még ráerősít az is, hogy Chávez elég gyakran szól bele közvetlenül abba, hogy az egyes gazdasági szektorokban mekkora legyen az állami tulajdon aránya, vagy mit és hová fektessenek be.

Jelen állás szerint a Demokratikus Egység Koalíciójának (Mesa de Unidad Democrática – MUD) összesen öt ellenzéki jelöltje indul a megmérettetésen, akik közül legesélyesebbnek Henrique Capriles Radonski ígérkezik. Capriles a legfrissebb közvélemény kutatások szerint mintegy 15 százalékkal előzi meg többi riválisát, így nagy eséllyel ő lehet az, aki az őszi elnökválasztásokon borsot törhet Chávez orra alá. Miranda tartomány 39 éves kormányzóját egy másik terület vezetője, az olajkincséről is ismert Zulia kormányzója, a tőle három évvel idősebb Pablo Pérez követi a népszerűségi listán. Őt két párt, a Demokratikus Akció (Acción Democrática – AD) és a keresztényszocialista COPEI (Partido Social Cristiano de Venezuela) támogatja, így Capriles mellett Pérez a másik jelölt, aki noha lemaradásban van, mégis komolyabb esélyesként tarthatjuk számon.

A sorban őket María Corina Machado követi, aki ugyan jelen állás szerint érdemben nem rúg labdába a választásokon, hangzatos jelmondataival mégis fel tudta hívni magára a figyelmet. Ő az, aki Chávez politikáját talán a legélesebben elítéli, és egyenesen rablásnak nevezi (Expropiar es robar!) azt, amit az elnök az államosítások és jelenlegi gazdaságpolitikája keretében az országgal művel. Machado mellett az ellenzéki jelöltek csoportját az egykori nagykövet, Diego Arria, és az egykori gerilla, Pablo Medina zárja.

Chávez a maga szokásos stílusában nyilatkozott az ellenzék egyre határozottabb szerveződésére. „Ezek a jelöltek visszamaradottak, a jelöltek jenkik, akiket meg fogunk verni október 7-én” – jelentette ki magabiztosan az elnök. Chávez szerint bárkire, aki legfőbb kihívója lesz ősszel „ugyanaz” vár – a fenyegetően ható ígéret mögött alighanem az ellenzék választási vereségét értette. Az elnöki retorika tehát újra elővette az amerikai kártyát, azaz az Egyesült Államokkal fenyeget, hogy saját népszerűségét növelje a szavazók körében.

Hogy mennyire kell tartania Caprilestől, azt számos tényező befolyásolja. Már említettük, hogy Chávez mögött egyetlen masszív párt áll az ellenzék megosztottsága helyett. Másik előnye az, hogy az állami olajbevételekből olyan programokat tud indítani, amelyek alkalmasak arra, hogy a venezuelai társadalom többségét alkotó szegényebb réteget megnyerjék az elnök számára, aki részbe ezért, részben szocialista meggyőződése folytán pontosan rájuk is támaszkodik.

Noha Chávez támogatottsága még mindig nagy, ezért az ellenzék több szempontból is az időben bízik. Akármennyire is csúnya dolog, de számba kell venni az elnök rákbetegségét is, amely különösen tavaly óta lett látványos, amióta Cháveznek kemoterápiára kellett járnia Kubába, és ami miatt elvesztette haját is. Ugyan az elnök 2031-ig tervez az ország élén maradni, ebbe azonban a rákot ismerve a betegség alighanem bele fog szólni. Mivel Cháveznek úgymond nincs párja, azaz nincs még egy hozzá hasonló kiemelkedő politikus, aki átvehetné a szerepét (első körben maximum csak egy választási ciklus erejéig, mivel demokráciáról beszélünk), ezért az ellenzéknek már most előre kell gondolkodnia.

A másik tényező, amellyel számolhatnak az az, hogy az idők múlásával minden politikus egyre népszerűtlenebb lesz. Venezuela esetében ennek az alapja pont a chávezi politika olyan értelemben, hogy ha minél többen pártolnak el az elnöktől, az az ő malmukra hajthatja a vizet.

Jelenleg azonban ez még nincs így, így mind Chávez, mind az ellenzék egy-egy kérdés előtt áll. Chávez azért, mert el kell döntenie azt, hogy a szokott, agresszív retorika kifizetődik-e számára? A most még nem túl erős (és még megosztott) ellenzékre akármennyire is logikusnak tűnhet, de érdemes-e most döntő csapást mérni? Ez ugyanis azt jelentené, hogy a politikusok befeketítése és a választások menetébe való beleszólás esetleg több embert haragítana a kormányzat ellen. Másfelől pedig amíg népszerűségük nem nagy, addig felesleges is nagyobb mérvű politikai támadást indítani ellenük.

Az ellenzéknek részben ugyanerre a kérdésre kell felelnie. Több helyről hangzott el az a vélemény, hogy az emberek nem fognak elmenni szavazni, mert félnek attól, hogy elveszíthetik munkahelyüket. Ennek az álláspontnak a hangoztatása azonban visszafelé is elsülhet, amit Teresa Albanez, az ellenzék választási bizottságának elnöke is kiemel. Venezuelában ugyanis a szavazás titkos, így nem szabadna kiderülnie annak, hogy ki kire szavaz. A másik ellenérv e riogatások ellen pedig az, hogy a venezuelai átlagember nem passzívan rezisztens, hanem a várakozások szerint el fog menni szavazni azért, hogy októberben már egyszerűbb legyen a helyzet. Ez a megfontolás a két különböző oldal szerint jelentheti azt, hogy az elnök számára már nem lesz tétje az őszi szavazásnak, vagy azt, hogy az ellenzék most választ maga közül egy jelöltet, és ősszel már kétemberes harc lesz az elnöki székért.

Természetesen az ellenzék ez utóbbi forgatókönyvben bízik. Véleményük szerint ez a választás lesz a legkeményebb Chávez számára. Ha ez valóban így van, akkor az elkövetkezendő hónapokban még komoly belpolitikai csatározásnak lehetünk szemtanúi.