Mint már korábbi elemzésünkben is írtunk róla, Lengyelország külpolitikájában fontos szerepet játszik a geopolitikai biztonság garantálása. Ennek keretében tervezik felállítani Németországgal és Franciaországgal a weimar-i csapatokat, valamint a Visegrádi Együttműködés harccsoportjait, de ez motiválja az amerikai rakéták telepítésének támogatását is. Ezekhez hasonlóan a projekt része lenne a NATO-n belül a balti államokkal való együttműködés, melynek erősítése érdekében Bronisław Komorowski lengyel államfő Varsóba hívta kollégáit a közelgő chicago-i NATO-csúcsra készülve.
Dalia Grybauskaite litván elnöknő azonban visszautasította a meghívást, arra hivatkozva, hogy jelenleg nincsenek mind a négy országot érintő kérdések napirenden. A döntés újabb szúrás az egyébként is történelmi mélyponton lévő lengyel-litván kapcsolatok számára, miután a varsói kormányzat egyre nyíltabban támogatja a véleménye szerint diszkriminált litvániai lengyel kisebbséget.
A döntésnek persze közvetlen előzménye is volt: Radosław Sikorski külügyminiszter parlamenti felszólalásában pár hete úgy fogalmazott, hogy „Litvániával kapcsolatban egy új kezdetet remélünk az októberben megválasztásra kerülő kormány beiktatásáról”. A megjegyzést sokan úgy értelmezték, hogy Varsó kormányváltást szeretne Litvániában, melynek hangot adni nem volt éppen elegáns húzás. A viszony elhidegülése ezzel már a legfelsőbb szintekig terjedt.
Csicsai Máté