A magyarok is újranyitnák a borreformot

Első ülését tartotta múlt héten az a magas szintű munkacsoport, amelyet a 2008-ban elfogadott borreform áttekintésére és azon belül is a telepítési jogok 2015-től történő eltörlésére vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatára hoztak létre.

Első alkalommal ült össze Brüsszelben múlt héten az a magas szintű munkacsoport, amely a következő félévben áttekinti a 2008-ban elfogadott borreform működését és indokolt esetben ajánlásokkal fordul majd az Európai Bizottsághoz a reform változó körülményekhez való hozzáigazítása érdekében. A tagállamonként két-két szakértőből, az Európai Bizottság és az Európai Parlament, továbbá a legjelentősebb európai szakmai szervezetek képviselőiből álló grémiumot Dacian Ciolos agrárbiztos hívta életre azt követően, hogy több mint egy tucat bortermelő ország a szőlőtelepítési jogokra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatát sürgette.

A munkacsoport júniusban, szeptemberben és novemberben tartja következő üléseit, hogy ezt követően jelentésben tegyen ajánlásokat az uniós agrárbiztosnak a borreform felülvizsgálatával kapcsolatban. „Reálisan fel kell mérni, hogy milyen rendszerben lehet, illetve nem lehet működtetni a szőlőtermő gazdaságokat a mai piaci realitások nyújtotta környezetben. Eközben nem szabad szem elől veszítenünk két kulcsfontosságú szempontot: a borminőség és a szőlő- és bortermelők jövedelmei teremtette kihívást” – jelentette ki Dacian Ciolos abból az alkalomból, hogy múlt csütörtökön először ült tárgyalóasztalhoz a grémium.

Ciolos jelezte, hogy az EU az elmúlt években átalakította a szőlő- és a bor, továbbá a zöldség- és gyümölcsszektor szabályait, most pedig mérleget von a reformok eredményeiről, megvizsgálva, hogy szükség van-e a működés javítására. Tizenhárom-tizennégy uniós tagállam, köztük Magyarország korábban közös levélben szorgalmazta a Bizottságot az új ültetvények telepítését tiltó szőlőtelepítési jogok rendszerének fenntartására 2015 és 2018 után is, amikor a 2008-ban elfogadott szőlő- és borreform értelmében semmi sem korlátozná többé a telepítést. „Nem az a kérdés, hogy fenntartsuk-e vagy sem a jelenlegi rendszert, hanem az, hogy ha megőrizzük a koncepciót, hogyan lehetnénk hatékonyabbak, mint a jövőben?” – közölte Dacian Ciolos, aki nyitottnak mutatkozott a téma megvitatására, mielőtt bármilyen javaslatot is előterjesztene.

A 2008-as borreform egyik legfontosabb eleme volt a telepítési jogok rendszerének liberalizálása, amire 2015 a tagállamoknak adott határidő, amit 2018-ig meghosszabbíthatnak. A szőlőtelepítés korlátozásának megszüntetéséről elvileg már az 1999-es reform során megállapodás született, azzal, hogy erre egy hosszabb átmeneti időszak után, 2010-ben kerül sor. Végül ennek alkalmazását tolták ki 2015-re.

A szőlő- és borágazat legutolsó reformjának a strukturális bortúltermelés leépítése volt az egyik vezérfonala, aminek szerves része volt az eladhatatlan asztali borok lepárlására kifizetett támogatás megszüntetése. Ezzel párhuzamosan egy hároméves tőkekivágási programot hirdettek, amelynek keretében külön támogatásokat adtak az alacsony hatékonysággal, 3-4 hektáron, vagy annál kisebb területen gazdálkodóknak a termelésből való kilépésre. A hatékonyabb bortermelő gazdaságoknak pedig több pénz állt a rendelkezésükre az ültetvények és a pincék modernizálására, s ezen keresztül a minőségi borok előállítására, amelyben Európa továbbra is tartja vezető helyét a világban, bár piaci részesedése az elmúlt években jelentősen csökkent az olcsóbb és kiegyensúlyozott újvilági borokkal szemben.

A borreform végrehajtása óta 165 ezer hektár szőlőültetvényt vágtak ki 2008 és 2010-2011 között az Európai Unióban, a közösségi bortermelés pedig 10 millió hektoliterrel, körülbelül 6-7 százalékkal csökkent.

Az Európai Bizottság szerint a reformban előirányzott intézkedések elérték céljukat, mert növelték az európai borágazat versenyképességét, elsősorban a minőségi borok növekvő arányának köszönhetően. Több mint egy tucat bortermelő ország azonban ellenzi a szőlőtelepítési jogok jelenlegi rendszerének felszámolását, mert az szerintük hátrányos lenne a kistermelőknek; helyzetbe hozná a nagy befektetői csoportokat; ezzel párhuzamosan az ipari termelés terjedne el a minőség rovására; túltermeléshez vezetne és levinné az árakat; végül pedig olyan, mélyebb fekvésű területekre is telepítenének szőlőültetvényeket, ahol nem alkalmasak a termelésre a feltételek. A magyar szakmai szervezetek attól is tartanak, hogy a termelési korlátozások eltörlésével az olcsó olasz és spanyol importborok elárasztanák az országot, hátrányos helyzetbe hozva a hazai borokat és termelőket.

Felvetődik a kérdés, hogy mi értelme volt néhány éve korlátozni a termelést, ha most a telepítési jogok liberalizálása révén újra növelik a termelési potenciált. A Bizottságnak erre az a válasza, hogy a reform révén a strukturális, sehol sem eladható feleslegektől szabadultak meg, miközben mára a termelők a szubvenciók helyett a piaci jelzésekre reagálnak, a két szituáció pedig nem összehasonlítható.

A szakértői munkacsoportnak mindenesetre általánosan is, de országról-országra is meg kell majd vizsgálnia a helyzetet, mielőtt bármit is javasolna az Európai Bizottságnak. Brüsszelben arra is figyelmeztetnek, hogy a vita nem szűkülhet le a telepítési jogok meghosszabbítására, hiszen az egy nagyobb csomag része volt, következésképpen nem lehet kiszemezgetni belőle csak egyes elemeket. Az Európai Bizottság 2012 végén egyébként is jelentést készített volna a szőlő- és borágazat reformjának végrehajtásáról, így a szakértői csoport tevékenysége ebbe a folyamatba illeszthető bele.