Ezt hadüzenetként értékeli az EP

A tagállamok nem kívánják uniós alapokra helyezni a Schengen-övezet működtetését. Az uniós belügyminiszterek csütörtökön elfogadták a határellenőrzés nélküli övezet reformjával kapcsolatos első álláspontjukat, amely nem adna különösebb jogosítványokat sem az Európai Bizottságnak, sem az Európai Parlamentnek. Utóbbinak a felháborodását viszont kivívta a Tanács azzal, hogy a jogalap megváltoztatásával kizárta az EP-t a Schengen-zóna értékelésével kapcsolatos döntésekből.

Az Európai Bizottság csalódással, az Európai Parlament pedig felháborodással fogadta az uniós belügyminiszterek csütörtöki ülésének eredményeit, közöttük az úgynevezett általános megközelítést a Schengen-övezet reformjáról. A tagállamok a luxemburgi ülésükön kialakították az első körös álláspontjukat a zóna átalakításáról, amely a belügyi EU-biztos értékelése szerint nem teremti meg a rendszer összuniós jellegét, amelyet a Bizottság szeretett volna, és amelynek a bevezetésére maga az Európai Tanács kérte fel Brüsszelt.

A miniszterek a megállapodásban jelentősen módosították az Európai Bizottság eredeti javaslatát, amely radikális változásokat szeretett volna látni a schengeni rendszerben annak érdekében, hogy az hatékonyabban működjön, és hogy a teljes határellenőrzés nélküli övezetre hatással lévő döntéseket kollektíven hozzák meg, ne egy tagállam kénye-kedve szerint.

A Schengen-reform két jogszabályt érint. Egyrészt a Schengen Határellenőrzési Kódexet, amelyben a Bizottság a határellenőrzés ideiglenes visszaállításának szabályait szerette volna közösségi alapúvá tenni, és amely azt határozná meg, hogy egy schengeni tagállam „gyengélkedése esetén” hogyan védhetik magukat annak szomszédai. Másrészt a Schengen-zóna értékelésével, működtetésével, adott esetben bővítésével kapcsolatban szeretett volna Brüsszel nagyobb hatáskört magának, bizottsági értékelésen alapuló kollektív döntések bevezetésével.

Az elfogadott általános megközelítés szerint egyik sem valósul meg, legalábbis messze nem olyan formában, ahogyan Brüsszel szerette volna. Az Európai Bizottság szerint a fő cél a személyek szabad áramlásának folyamatos biztosítása, és ezt a folyamatot csak különösen indokolt esetben lehessen bármivel is megakasztani. A beterjesztett bizottsági javaslat szerint csak a közrend veszélyeztetése, vagy valamilyen rendkívüli esemény (pl. nagy horderejű sportesemény, politikai csúcstalálkozó) esetén állíthatná vissza egy tagállam az ellenőrzést a belső határain, kizárólag ideiglenes jelleggel.

Előre látható események

A testület által javasolt folyamat szerint a tagállamnak előre be kell jelentenie, hogy az adott időszakra szeretné visszaállítani az ellenőrzést a határokon, az Európai Bizottságnak mérlegelnie kellene a kérelmet, amiről a testület javaslata alapján a tagállamoknak kellene dönteniük, mégpedig minősített többséggel. Ezzel akadályozta volna meg Brüsszel, hogy egy tagállam valamilyen mondvacsinált indokkal akár aránytalan ideig is korlátozza a személyek szabad áramlását.

A belügyminiszterek ezzel szemben kivettek a javaslatból minden olyan tételt, amely a közösségi alapú döntéshozatalra vonatkozik, és úgy képzelik el a rendszert, hogy egy tagállamnak csak be kell jelentenie a Bizottság, az Európai Parlament és a többi tagállam számára, hogy legalább négy héten belül 30 napra vissza fogja állítani az ellenőrzést a határokon. Ezt követően még ötször lehet meghosszabbítani a korlátozást, összesen félévig. Kivételes esetekben, szigorú feltételek teljesülése esetén két évre is meghosszabbítható ez a periódus.

Az előre látható eseményeknél az egyetlen közösségi jelleg az lehet, hogy a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak küldött tagországi értesítést követően a Bizottság véleményezheti az adott döntést, és legalább tíz nappal a határellenőrzés visszaállítása előtt vitát kell lefolytatniuk az intézményeknek a döntésről, de nem másíthatják azt meg.

Előre nem látható események

Átalakította a Tanács az előre nem látható, hirtelen eseményekkel kapcsolatos szabályjavaslatokat is. A Bizottság lehetővé tette volna, hogy ilyen esetben (pl. terrortámadás esetén) legfeljebb 5 napra visszaállíthassák a tagállamok az ellenőrzést a belső határaikon, ennek utólagos jóváhagyása, illetve meghosszabbítása viszont ugyanúgy bizottsági értékelés és minősített többségű tanácsi döntés függvénye lett volna.

A miniszterek által elfogadott szöveg szerint 10 napig lehet majd előzetes bejelentés nélkül lezárni a határokat. Ezzel egyidőben a tagállamnak értesítenie kell a többi tagországot, a Bizottságot és a Parlamentet ennek tényéről, elküldve a lezárással kapcsolatos információkat és indokolást. Ezt követően 20 nappal meg lehet hosszabbítani a rendkívüli intézkedést, ha szükség van rá, majd további egy hónappal (összesen két hónapra lehet előzetes bejelentés nélkül lezárni a határokat).

A belügyminiszterek igyekeztek garanciákat beépíteni a jogszabályba arra vonatkozólag, hogy nem fognak visszaélni a lehetőséggel. A széleskörű tájékoztatási kötelezettség, és a határidők szerintük elegendők erre, a döntés azonban továbbra is az egyes tagországok kezében marad – szögezte le a luxemburgi tanácsülést követő sajtótájékoztatón az ülést elnöklő dán igazságügyi miniszter.

Nem megfelelő határellenőrzés

A határellenőrzés visszaállítása egy harmadik esetben is lehetséges: ha az Európai Unió úgy látja, hogy egy, vagy több tagország nem őrzi megfelelően a külső határokat, vagy más okból veszély fenyegeti a teljes Schengen-zónát. Ez esetben a Bizottság javaslatára a Tanácsnak kell javasolnia különböző intézkedések meghozatalát: például az EU határőrizeti ügynökségének segítségnyújtását, vagy az Európai Határőr Csoport bevetését, esetleg más jellegű technikai segítséget.

Legvégső esetben javasolhatja csak a Tanács egy, vagy több tagállam számára, hogy állítsa, vagy állítsák vissza az ellenőrzést a belső határokon. Ez esetben az előre látható események során előírt határidők lennének érvényesek. A miniszterek által elfogadott szöveg szerint a határellenőrzés visszaállítása minden esetben csak a legutolsó lehetőségként vetődhet fel.

Schengeni Értékelési Mechanizmus

A Schengen-reform részeként a tagállamok elfogadták a Schengen-övezet értékelésével és működtetésével kapcsolatos általános megközelítést is. Az Európai Tanács kérése az volt, hogy „egy EU-alapú mechanizmus váltsa fel” a jelenlegi, kormányközi alapon működő schengeni rendszert, amelyben az Európai Bizottság csak mint megfigyelő működik. A tagországok ezen igény alapján, de nem elfogadva a Bizottság javaslatát, amely viszont lényegében a testületre ruházta volna át a zóna működtetését, kompromisszumos javaslattal álltak elő.

A belügyminiszteri megállapodás szerint a Schengen-övezet működtetéséért a tagállamok és a Bizottság közösen felelnek. A helyszíni vizsgálatokat végző értékelési csoportok két vezető szakértőből állnak majd: egyiküket a tagállamok, a másikat a Bizottság jelöli majd. A csoportok által készített jelentések alapján kell majd a tagállamoknak meghozniuk a döntéseket arról, hogy mi a teendő akkor, ha veszély fenyegeti a rendszer működését; ha valamelyik tagország nem végzi megfelelően a határellenőrzést; vagy éppen akkor, ha egy tagország csatlakozni szeretne a Schengen-övezethez.

Ezen felül a Bizottságnak joga lesz arra, hogy éves, és többéves értékelési jelentést készítsen a határellenőrzés nélküli övezet működéséről, javaslatokat téve annak javítására. A testület javaslatait a tagállamoknak kell elfogadniuk.

A belügyi EU-biztos csalódásának adott hangot a miniszteri megállapodás miatt. Cecilia Malmström szerint a tagállami megközelítés helyben hagyja a most is működő értékelési rendszert, amely során a tagországok lényegében saját maguk teljesítményéről mondanak véleményt, „ebben a tekintetben nem valósul meg az az uniós alapú mechanizmus, amit az Európai Tanács is kért” – mondta a svéd származású EU-biztos, hangsúlyozva, hogy továbbra sem lesz jogi kötőereje a Bizottság javaslatainak.

Cecilia Malmström kérdésre válaszolva azt mondta, nem kívánja jogilag megtámadni az általános megközelítést, mivel a tárgyalások továbbra is folynak a jogszabályról, de bízik abban, hogy az Európai Parlamenttel most kezdődő háromoldalú tárgyalásokon még módosítani lehet a tagállamok álláspontján.

Felháborodott EP

Az úgynevezett trialógok nem ígérkeznek egyszerűen, az Európai Parlament ugyanis felháborodott a miniszterek döntésén. A tagállamok ugyanis a Schengeni Értékelési Mechanizmus működtetésének jogalapját megváltoztatták, eszerint pedig a schengeni övezet működtetésében az Európai Parlamentnek nem jutna döntési szerepkör, pusztán a véleményét mondhatná el egyes döntések kapcsán. Morten Bodskov dán igazságügyi miniszter mindezt azzal indokolta, hogy „ha komoly veszély fenyegeti a Schengen-zónát, azonnali gyors döntéseket kell hozni”. Közvetve utalt arra, hogy a együttes jogalkotás időigényes lenne.

Az EP több frakciója is háborút emleget. A szocialisták például „hajlandóak visszatüzelni a miniszterek támadására”. A képviselőcsoport vezetője szerint a miniszterek nyíltan megsértették az EU alapszerződéseit azzal, hogy kihagynák az Európai Parlamentet a döntéshozatali eljárásból. A frakció szorgalmazza, hogy az Európai Parlament forduljon az Európai Bírósághoz az ügyben.

A liberálisok szerint is megsérti a Tanács az EU alapszerződését. Guy Verhofstadt frakcióvezető kijelentette, hogy a frakció megfontolja a jogi lépéseket, de azt sem zárja ki, hogy felfüggeszti más jogszabályok vitáját, amelyek már folynak a Tanáccsal.