Kerry sem hoz változást Latin-Amerikának

Barack Obama második elnöki ciklusa alatt sem várható gyökeres változás a kormányzat Latin-Amerika politikájában. Az elnöknek mégis szembe kell néznie olyan problémákkal -mint például az illegális bevándorlás, a kábítószer-kereskedelem, a közbiztonság, Kuba helyzete-, amelyek túlmutatnak az országhatáron, a struccpolitika pedig már az Egyesült Államok biztonságát veszélyeztetné.

Az Infolatam egyik elemzése szerint John Kerry külügyminiszteri kinevezésével sem várható jelentős változás az Amerika-közi kapcsolatokban. Noha a XXI. század elejétől Latin-Amerika már nem számít kiemelt külpolitikai partnernek Washington számára, mégis számos olyan kérdés és probléma van napirenden, amelyeket a második Obama-adminisztráció nem hagyhat figyelmen kívül. Ezek az alábbiak lehetnek:

 •         a kétoldalú kapcsolatok Kubával

•         a kétoldalú kapcsolatok Venezuelával és egyéb országokkal (pl. Argentína)

•         a kábítószer-kereskedelem és közbiztonság

•         az illegális bevándorlás

•         gazdasági helyzet

Az Infolatam egy másik elemzője is arról ír, hogy az amerikai külpolitika középpontjában Latin-Amerika helyett továbbra is a távolabbi térségek (Afganisztán, Irán, Közel-Kelet, Kína, Oroszország, Európai Unió) fognak állni.

A stratégiai célok tekintetében tehát Latin-Amerikának nagyon kis szerep jut az amerikai külpolitika színpadán, holott például Mexikó az USA harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere Kína után. A demográfiai szempontok sem elhanyagolhatók. Az elmúlt 12 évben az Egyesült Államokba érkező bevándorlók közel fele mexikói származású volt. A kábítószer-ellenes politika is említést érdemel. A marihuána-fogyasztás legalizálása Coloradóban és Washingtonban új távlatokat nyit az Egyesült Államok és Mexikó viszonyában, kétoldalú megbeszéléseket folytathatnak egy alternatív, összehangolt drogpolitika kidolgozása érdekében – magyarázza az elemzés.

A Miami Herald egyik cikke szerint Barack Obama második ciklusa alatt a latin-amerikaiak szemében az utóbbi idők legnépszerűbb amerikai elnöke lehet. A lap kiemeli, hogy az elnök noha eddig nem különösebben érdeklődött a térség iránt, második mandátuma Latin-Amerika számára kedvező döntéseket hozhat, amelyeket elsősorban belpolitikai okok indokolnának. 

Drogok és fegyverek

Először is, a vártnál nagyobb az esélye, hogy – felbátorodva a 2012-es választások alatt a spanyol ajkú választók körében elért 71%-os győzelmén – Obama képes lesz elfogadtatni a Kongresszussal egy bevándorlási reformtervet, amely legalizálná a 11 milliósra becsült illegális bevándorlói tömeget az Egyesült Államokban – írja a Miami Herald.

Ez „áldás” lenne Mexikó, Közép-Amerika, a Karib-térség, Kolumbia és Ecuador gazdaságai számára. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy ha az illegális munkavállalók jogállását egyszer végre rendeznék, akkor jobb munkahelyet kapnának, és több pénzt küldenének haza rokonaiknak.

Másodszor, Obama a connecticuti általános iskolában történt mészárlás tanulságait levonva új – a támadófegyverek betiltására vonatkozó –javaslatokat terjesztett elő, amellyel várhatóan csökkenne az erőszak számos latin-amerikai országban is, hiszen már mindegyiküket elárasztották az Egyesült Államokból csempészett fegyverek.

Harmadszor, a közelmúltbeli marihuána legalizálásról döntő népszavazás Colorado és Washington államban valószínűleg lehetővé teszi Obama számára, hogy rugalmasabb legyen a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos tárgyalások során Latin-Amerikával.

Az elmúlt évben Guatemala, Uruguay, Mexikó és Kolumbia elnökei komoly vitát folytattak a drogok legalizációjáról Washingtonnal. Álláspontjuk szerint a négy évtizede folyó, a kábítószer-fogyasztás tiltását célzó programok nem fékezték meg a drogkereskedelmet, és itt az ideje, hogy több forrást fordítson az amerikai kormány az oktatásra, a drogprevencióra és a rehabilitációra.

Negyedszer, Obama kifejezett szándéka, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen egy Transz-Csendes- óceáni Partnerségről (TPP) szóló kereskedelmi megállapodásról, ami leginkább az ázsiai országok számára lehet ösztönző, de előnyös lenne a Csendes-óceán partján fekvő latin-amerikai országok (Mexikó, Kolumbia, Peru és Chile) számára is. A TPP válhatna a világ legnagyobb kereskedelmi régiójává, ha Japán – a világ harmadik legnagyobb gazdasága – úgy dönt, hogy csatlakozik – összegez a cikk szerzője.

100 ezer latin-amerikai diák

A Miami Herald cikke úgy véli, hogy Obama azzal segítene a legtöbbet a régiónak, ha betartaná 2011. évi ígéretét, nevezetesen azt, hogy a latin-amerikai diákok számát 100 ezerre növeli az amerikai egyetemeken. Jelenleg mintegy 64 ezer latin-amerikai és karibi származású beiratkozott hallgató van az amerikai egyetemeken, míg kínai 168 ezer, dél-koreai pedig 73 ezer. Ha a trend nem változik, Latin-Amerika az oktatás, a tudomány és a technológia területén is egyre inkább lemarad Ázsiától.

Kerrytől sem várható változás

 A Miami Herald másik cikke szerint John Kerry demokrata párti politikus, akit az elnök a külügyminiszteri posztra jelölt, szenátusi külügyi bizottsági meghallgatásán Washingtonban Latin-Amerikát nem sorolta az amerikai diplomácia prioritásai közé.

„Ma, jobban mint eddig bármikor, a külpolitika egyben gazdaságpolitika is, és az Egyesült Államoknak rendben kell tartania pénzügyi háztartását, versenyképesebbnek kell lennie ahhoz, hogy vezethesse a világot” – jelentette ki a meghallgatáson, és azt is hozzátette, hogy az amerikai külpolitika nem korlátozódhat drónok és katonák külföldre küldésére.

A cikk kiemeli, hogy Kerry az 1980-as évek közepe óta nem fordított kellő figyelmet a latin-amerikai régióra.

A „naiv” politikus

A Wall Street Journalban (WSJ) megjelent elemzés szerint sem reménykedhet Latin-Amerika gyökeres változásokban John Kerry külügyminiszteri kinevezését követően, aki elődeihez hasonlóan ugyanúgy intervenciós politikát folytat, ráadásul olyan politikus, aki végül „mindig a rossz oldalra áll”.

A WSJ elemzésében John Kerry latin-amerikai ügyekben való jártasságát naivnak és arrogánsnak jellemzi, és a cikk szerint ezt bizonyítja a nicaraguai eseményekben betöltött szerepe is a nyolcvanas évek közepén. 1985-ben egy kongresszusi delegációt vezetett Nicaraguába, hogy tárgyaljon a sandinistákkal és az ellenzéki erőkkel.

A sandinisták vezére, Daniel Ortega – akinek rezsimjéről köztudott volt, hogy azt a Szovjetunió támogatja, valamint az is, hogy számos alkalommal vétett az emberi jogok ellen – tűzszüneti javaslatot küldött vele Washingtonba, majd Kerry ösztönzésére az amerikai kormány végül az általa támogatott ellenforradalmi erőktől, a kontráktól vont vissza egy 14 millió dolláros segélycsomagot. Másnap Ortega 200 millió dolláros hitelt kapott Moszkvában Mihail Gorbacsovtól.