Házelnök csata után

John Boehner 2011-ben lett az Egyesült Államok képviselőházának elnöke. A média az elmúlt heteket nevezi a republikánus politikus ebben a pozícióban betöltött legfontosabb pár napjának, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá vált, mire is kell felkészülnie egy házelnöknek.

Habár nincsen semmilyen törvényben rögzítve, kiből lehet házelnök (még csak képviselőnek sem szükséges lennie), a hagyomány szerint úgy alakult, hogy mindig a képviselőház többségi pártja jelöli ki az általuk legalkalmasabbnak tartott vezetőt. Amennyiben ellenkező párthoz tartozik, mint az elnök (mint ahogy az jelenleg is fennáll), akkor egyben ő a saját pártjának a legmagasabb rangú embere is. Feladatai között a legfontosabb az, hogy a Ház végig tudja vinni a többség által támogatott törvényjavaslatokat: ő dönti el, mikor kerüljenek megvitatásra az egyes szabályok és ő jelöli ki a szavazások időpontját is, valamint folytonosan konzultál a pártok frakcióvezetőivel és a pártfegyelem-fenntartókkal.

Miután az Obamacare és egyéb költségvetési kifogások miatt egy végeláthatatlannak tűnő huzavona során végül leállt a kormány, a világ pénzügyi prófétái amerikai államcsődöt jósoltak, amennyiben nem jut dűlőre a kongresszus az adósságplafon emelésének ügyében. Most szerdán a szenátus döntése értelmében azonban ideiglenesen (február 7-ig) megemelték az adósságplafont. John Boehner ezügyben betöltött szerepéről pedig egyszerre hallani azt, hogy elképesztően fontos döntést segített meghozni és azt is, hogy szörnyen teljesített.

Hangos kisebbség?

Természetesen az egész kormányleállás kapcsán folyton előtérbe kerültek a Republikánus Párt egyik radikálisabb szárnyához tartozó képviselők, akik magukat Tea Party néven emlegetik. A mozgalom tagjai minél kisebb költségvetést, minél kevesebb állami támogatást, és a minél kisebb kormányt támogatják. Mindenre képesek lettek volna tehát azért, hogy az Obamacare ne léphessen életbe. Mivel a törvényt korábban már hivatalosan megszavazták, ezért az egyetlen módjuk a megállítására az volt, ha a költségvetés tervezetében nem biztosítanak rá keretet.

A kongresszus képviselőiből 232 republikánus, és ahhoz, hogy az egyszerű többséggel elfogadható törvények keresztül mehessenek a képviselőházon, Boehnernek 218 szavazatot kell összeszednie, hiszen összesen 432 képviselőt választanak. Látszik tehát, hogy Boehnernek pontosan 14 képviselője lehet, akik esetleg radikálisabb nézeteket vallanak, és nem hajlandóak elfogadni azt, amit a párt többsége igen. Hogy hányan tartoznak hivatalosan a Tea Partyhoz? Összesen 47-en.

A párt első három emberének, Boehnernek, Eric Cantor frakcióvezetőnek, és Kevin McCarthy pártfegyelem-fenntartónak nehéz dolga van tehát, hiszen annak ellenére, hogy a párton belül kisebbségben vannak a szélsőséges nézeteket vallók, az ő szavazatuk elengedhetetlen ahhoz, hogy az általános kongresszusi többséget megtarthassák. A hangos kisebbséggel sajnos muszáj folytonos együttműködésben maradnia.

Kétpárti egyezmény

Kedden Boehner egy olyan kompromisszumot nyújtott be, ami december 15-ig finanszírozná a kormányt, valamint megemelné az adósságplafont február 7-ig. A Tea Party tagok kérésére viszont benne maradt az Obamacare megsebzése is: jobb híján a kongresszusi képviselőknek és az ő teljes személyzetüknek lett volna elérhetetlen az államilag támogatott egészségügyi biztosítás. Miután kedd reggel a megbeszélésről úgy távozhattak Boehnerék, hogy meggyőződtek arról, meg fogják kapni a szavazatokat, igen csak nagy meglepetésként érte őket, amikor a Tea Party mozgalom képviselői nemmel szavaztak erre a tervezetre is.

Miután kedd késő estig a megállás nélküli tárgyalások ellenére sem sikerült semmilyen eredményre jutni, Boehner vállán egyre nagyobb és nagyobb lett a teher: estére már az amerikai tőzsdék is alacsonyan zártak, sőt, az egyik legnagyobb hitelbírálati intézmény, a Fitch Ratings is lépéseket tett affelé, hogy lecsökkentse az Egyesült Államok értékelését a legmagasabb, AAA szintről.

Szerdán délre viszont Boehner megadta magát a szenátusnak és úgy döntött, megnyitja a szavazást a szenátusban már korábban elfogadott kétpárti kezdeményezésről, ami változtatás nélkül tartalmazza mind az Obamacare-t, mind pedig az adósságplafon megemelését; valamint a kormány munkájának újraindítása után még visszamenőlegesen a fizetéseket is megadná az elmúlt két hétben ideiglenesen elbocsátottaknak.

Demokrata vállveregetés

Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata frakcióvezetője szerint Boehner „rendes fickó”. A Time-nak adott interjújában úgy fogalmazott: „(…) helyesen cselekedett. Végre valahára rendesen cselekedett.”

A republikánus párt konzervatívabb tagjai azonban nem örülnek a döntésnek, hiszen – ahogyan az MSNBC infografikáján is látható – a párt a teljes költségvetési harccal gyakorlatilag nem ért el semmit, amit eredetileg el akart. Mivel a házelnök leváltását bármelyik képviselő kezdeményezheti és a jelenlegi elnöknek nem lehet beleszólása, a Tea Party tagok ezek után könnyen szerezhetnek maguknak egy új házelnököt, ehhez pedig csak néhány demokrata képviselőre lenne szükségük, akikkel létrehozhatnának egy kétpárti, Boehner-ellenes választmányt.

A demokraták azonban még a kormány leállása előtt ajánlatot tettek Boehnernek – derül ki a Mother Jones egyik elemzéséből. Az ajánlat szerint a demokrata képviselők hajlandóak lennének hátradőlni a szavazás idejére és tartózkodni, amikor Boehner kirúgásáról szavaznak. Ha viszont mégis sikerülne a Tea Party tagoknak elküldeni a jelenlegi házelnököt, még mindig megmarad az utódlás kérdése, Boehner így nyugodt szívvel újraindulhatna, és csak 201 republikánus szavazatra lenne szüksége a 200 demokrata ellenében. A demokraták viszont akár ezen a szavazáson is szívesen hátradőlnek, és Boehnernek elég lenne csak a saját pártján belüli többséget elérni.

A csata másnapja

Boehner tehát hatalmas szerepet kapott a kormány újraindításában. Két hét folyamatos tárgyalás után hajlandó volt a szenátusi képviselők útjára lépve előtérbe helyezni a kormány és a szövetségi költségvetés rendes működését és beismerni, hogy az Obamacare elleni harcot a kezdetektől fogva elveszítették. Emiatt ellenérzéssel fordulnak felé a párton belüli kollégái, viszont a demokraták mind örülnek neki. Az pedig tagadhatatlan, hogy egy ilyen szerepvállalás mindenképpen meghatározó pillanat lehet a karrierjében.