Szankciókkal játsszák az orosz rulettet

Egyelőre kevés arra utaló jel van, hogy a tagállamok vezetői gazdasági szankciókkal sújtanák csütörtökön a Krím bekebelezéséért Oroszországot. Ennél valószínűbb, hogy több név kerül fel a szankciós listára, köztük Putyin közeli munkatársai is. Sem az EU-nak, sem Oroszországnak nem állna érdekében egy elhúzódó gazdasági háború –állítják elemzők.

Újabb válaszhelyzet elé állította az Európai Unió tagállamainak vezetőit Vlagyimir Putyin orosz elnök keddi döntése a Krím félsziget és a legnagyobb orosz haditengerészeti bázisnak otthont adó Szevasztopol Oroszországhoz csatolásáról. Az állam- és kormányfők csütörtök este vacsora mellett azt vitatják majd meg, hogyan válaszoljanak az újabb orosz provokációra, különös tekintettel arra, hogy az EU március 6-i figyelmeztetésének dacára Moszkva folytatta konfrontációs politikáját.

Diplomáciai források szerint az orosz magatartás nem hagy más választást az EU-nak, mint hogy továbblépjen a szankciókban. És bár biztonsággal nem lehet megmondani azt, hogy mit hoz az állam- és kormányfők csütörtök esti megbeszélése, szinte senki sem számít arra, hogy a szankciók a harmadik szakaszba, azaz a gazdaság területére lépjenek. Bár a külügyminiszterek hétfői ülésükön – amikor 21 személyt beutazási tilalommal és vagyonbefagyasztással sújtottak – a gazdasági válaszlépések lehetőségét is mérlegelték, diplomaták hangsúlyozzák, hogy semmilyen érdemi döntést nem hoztak, semmilyen lépést nem tettek ennek ügyében.

„Hogy világosan fogalmazzunk: ez gazdasági háborút jelentene” – húzta alá egy illetékes.

A tagállamok egyetértenek abban, hogy bármilyen gazdasági szankciót alapos hatásvizsgálatnak kell megelőznie, hogy tudniillik milyen hatásuk lenne az EU egészére és az egyes tagállamok helyzetére. A tagországok ugyanakkor hivatalosan még csak megbízást sem adtak az Európai Bizottságnak egy ilyen hatástanulmány elkészítésére, jóllehet a testületnél készülnek számítások, amelyek nagyságrendileg próbálják felmérni a lehetséges következményeket.

A lehetséges lépések között a leggyakrabban a fegyverembargó merül fel, ennél kevesebb valószínűséggel pénzügyi és/vagy kereskedelmi szankciók, míg a tagállamok egy népes csoportjára gyakorolt különösen káros hatásai miatt EU-források szinte kizárják az orosz energiaimport korlátozásának bármilyen formáját.

A gazdasági szankcióknak eleve határt szab, hogy a különböző intézkedések különböző mértékben érintenék az Európai Unió tagjait. „A szankciók nem arról szólnak, hogy megmutassuk, mekkora kárt tudunk okozni a másik oldalnak, hanem annak demonstrálásáról, hogy mekkora a tűréshatára a szankciókat elrendelő félnek” – mutatott rá Georg Zachmann, a Bruegel kutatóintézet szakértője, aki maga is úgy véli, hogy a szankciók gazdasági és politikai költségei, illetve előnyei nagyon egyenlőtlenül oszlanak meg az EU tagállamai között, és a szankciók típusától függenek. Talán nem véletlen, hogy a francia külügyminiszter jelezte, Párizs kész eltekinteni két helikopter-hordozó anyahajó leszállításától az oroszoknak, ha ezzel egyidejűleg London a nála tőkéjüket fialó orosz oligarchák ellen intézkedéseket hoz.

Martonyi János magyar külügyminiszter is közölte, hogy Magyarország lenne az egyik leginkább kitéve az esetleges gazdasági szankcióknak, ezért csak azzal a feltétellel tudna támogatni egy ilyen fellépést (amire reméli, egyáltalán nem lesz szükség), ha a közös teherviselés jegyében kompenzálnák a veszteségekért. Ennek számítana például az, ha a kieső orosz gázszállításokat más forrásokból pótolnák (a Martonyi által kifejtett magyar álláspontot lásd külön írásunkban).

„Ha egy nap esetleg a harmadik szakaszba lépünk, akkor az fájni fog, ezért tartanunk kell magunkat az igazságos teherviselés elvéhez” – jelentette ki egy nevének mellőzését kérő tagállami forrás.

A Bruegel kutatója úgy véli, hogy Európa valószínűleg nem lenne képes eléggé alacsony áron a 2013-ban importált 130 milliárd köbméter gáz teljes helyettesítésére. Egy ilyen radikális gázembargó ugyanakkor óriási csapást mérne az orosz gazdaságra, és valószínűleg azon kevés eszközök közé tartozna, ami az orosz vezetést is elgondolkodtatná. Georg Zachmann szerint ezer köbméterenként 350 dolláros gázárral számolva az orosz bevételkiesések (veszteségek) elérnék a 70 milliárd dollárt, azaz a GDP 3 százalékát.

A szakértő szerint egy ilyen sokkoló lépéssel valószínűleg el lehetne kerülni az erőpróba elhúzódását, és a válság lecsengésével minden további nehézség nélkül visszatérhetnének a szokásos üzemmódba. A Bruegel számításai szerint az orosz gázimportot célzó szankciók a közép- és kelet-európai tagállamokra, továbbá Németországra, Olaszországra, Franciaországra és Hollandiára lenne a legkomolyabb hatása. A kereskedelmi szankciók azzal egyenes arányban sújtanák az EU tagjait, hogy mennyire intenzív kereskedelmet folytatnak Moszkvával. Ebből a szempontból is a kelet-európai országok, Finnország és Görögország járna rosszul, miközben Romániát kevésbé érintenék a kereskedelmi szankciók.

A brüsszeli kutatóintézet úgy tudja, hogy az európai bankoknak 156 milliárd dollár kinnlevőségük van Oroszországban, szemben az amerikai bankok 40 milliárdjával. Az EU tagjai közül Franciaország kitettsége a legnagyobb az orosz piacnak (51 milliárd dollár). Utána következnek az olaszok (28,6 milliárd dollár), a németek (23,7 milliárd), a britek (19 milliárd), a hollandok (17,6 milliárd) és a svédek (14 milliárd). Relatíve, GDP-je arányában viszont Ausztria a legsebezhetőbb a Raiffeisen révén (a bank teljes eszközállományának 12 százaléka van Oroszországban).

A londoni székhelyű Open Europe agytröszt szerint az orosz rezsim befolyásos tagjai és üzletemberek elleni célzott szankciók és az Oroszország számára különösen fontos importcikkek, mint a gépipari, vegyipari és gyógyászati termékek kivitelének korlátozása együtt lenne a leghatékonyabb módja a gazdasági büntetőintézkedéseknek. Arra is felhívják a figyelmet, hogy 2008 és 2013 között 421 milliárd dollár értékben (vagyis az orosz GDP 20 százaléka) vándorolt orosz magánpénz külföldre. Ebből arra lehet következtetni, hogy jelentős külföldön befektetett orosz vagyonok vannak, amelyeket szankciókkal lehetne sújtani.

Ebben a pillanatban tehát az a legvalószínűbb, hogy a szankciók a második szakaszban maradnak, és a listára további személyek kerülnek majd fel az eddigieken túl. Diplomaták szerint ebben a körben sorra kerülhetnek kormánytagok és Putyin környezete, tanácsadói is, továbbá egyes médiavezetők. Oligarchákról vagy nagy orosz cégek (például a Gazprom) vezetőiről eddig egyáltalán nem volt szó. Ezt értesülések szerint egyetlen ország sem forszírozta hétfőn, amikor a külügyminiszterek 21 személy elleni célzott szankciókról döntöttek (erről lásd még külön anyagunkat).

Diplomaták négyszemközt elismerik, hogy a vezetők homályban hagyták, hogy egészen pontosan minek kell történnie az egyik szankciós szakaszból a másikba történő átlépéshez. Nem világos például az, hogy a Krím elszakadásának Moszkva által történt elismerése és utólagos annektálása egy újabb szakasz nyitányára ad-e jelet a szankciókban, vagy ezt már eleve betervezték.

A vezetőknek ezért egyes vélemények szerint mindenekelőtt az alapkérdésekre kell visszatérniük, jelesül arra, hogy milyen konkrét célokat akarnak elérni a szankciókkal, és meddig készek elmenni a szankciók eszkalálásában. Magától értetődően, ha a cél például az lenne, hogy Moszkva állítsa vissza a régi állapotot, akkor ahhoz nagyon kell emelniük a tétet. Ha viszont az előrelátható negatív következményektől tartva erre nem készek, akkor a szankcióknak csak szimbolikus jelentőségük van.