Az indiai-japán új vezetés átrajzolhatja Ázsiát

Sokat meg lehet tudni a Japán és India közötti kapcsolatok várható alakulásáról a Twitter közösségi oldalon: Abe Sindzó japán kormányfő ugyanis mindössze három felhasználót követ, s ezek egyike éppen India újdonsült miniszterelnöke, Narendra Modi.

A Bháratíja Dzsanata Párt (Indiai Néppárt, BJP) irányítójának elsöprő győzelme óta a mikroblog-szolgáltatón oda-vissza röpködnek a dicsérő üzenetek a két nacionalista politikus között. „Nekem személy szerint csodálatosak a tapasztalataim a Japánnal való együttműködésről (…) Biztos vagyok benne, hogy új magasságokba fogjuk emelni az indiai-japán kapcsolatokat” – közölte a világ legnépesebb demokráciájának vezetője, aki a hét elején tette le a hivatali esküt. „Nagyszerű önnel beszélni, Modi úr. Már várom, hogy vendégül láthassam Tokióban és tovább mélyíthessük baráti viszonyunkat” – felelte a japán Liberális Demokrata Párt (LDP) élén álló Abe, akinek 2012-es hatalomra kerüléséhez Modi az elsők között gratulált.

Az India és Japán közötti kapcsolatok már az utóbbi években is folyamatosan erősödtek az infrastrukturális, kereskedelmi és védelmi együttműködési projektek formájában, amelyeket Kína árgus szemmel figyelt.

Megfigyelők szerint Modi hivatalba lépésével a Japánnal való gazdasági kooperáció fokozódása várható, ami az új indiai kormányfő Gudzsarát állambeli tevékenysége alapján is előre vetíthető. Modi az India északnyugati részén található régió főminisztereként kétszer is – 2007-ben és 2012-ben – ellátogatott Japánba (mindkét alkalommal találkozott Abéval), és szűkebb pátriájában piacbarát intézkedéseivel utat nyitott a távol-keleti ország befektetői előtt. Modi Japán iránti lelkesedése nem volt véletlen, hiszen miközben az Egyesült Államok támadta őt a több mint ezer muszlim halálával végződő 2002-es gudzsaráti hindu vérengzés állítólagos tolerálása miatt, addig Japán kiállt mellette. (Washington azután sem kért bocsánatot, hogy a bíróság ejtette a Modi ellen felhozott vádakat.)

Modi győzelme nyomán az India és Japán közötti kapcsolatok – amelyek egész Ázsiában a leggyorsabb fejlődést mutatják – jelentik majd Újdelhi keleti nyitás stratégiájának (Look East Strategy) fő hajtóerejét Brahma Chellaney indiai biztonsági elemző szerint. Ezt sejteti Abénak az az álláspontja is, amelyet az indiai fővárosban fogalmazott meg januárban: a világ bármely kétoldalú kapcsolata közül az indiai-japán rendelkezik a „leghatalmasabb potenciállal”.

Narendra Modi megválasztásával minden adott a két ország együttműködésében rejlő lehetőségek kiaknázására, a két politikusban ugyanis a twitterezés szeretetén túl még rengeteg hasonlóság van. Chellaney a The Japan Times című angol nyelvű japán napilap honlapján közölt írásában több párhuzamot von a két vezető között. Egyrészt mindketten egy viharos politikai időszak után vették kezükbe a kormányrudat és mindketten azzal a jelszóval tették ezt, hogy gazdaságilag újraélesztik és megerősítik országukat. Másrészt Abe és Modi is érdekelt a regionális stabilitásban, és egy Kína központú Ázsia létrejöttének megakadályozásában.         Az indiai kormányfő Abéhoz hasonlóan komoly külpolitikai kihívásokkal kénytelen szembenézni. Indiában a lakosság jelentős része új külpolitikai irányvonalat akar egy olyan időszakban, amikor a népességet tekintve Indiával azonos kategóriába eső Kína lényegesen nagyobb súllyal van jelen a nemzetközi porondon. A távol-keleti óriás ráadásul időközben az ősi rivális Pakisztánnal szorosabbra fűzte kapcsolatait, ami azért lehet nyomasztó Újdelhi számára, mert mindkét államnak területi követelései vannak vele szemben. Az indiai elemző szerint az Egyesült Államokhoz való viszonyulást Modi országlása idején várhatóan a gazdasági érdekek vezérlik majd, és a kormányfő személyes sértettsége egy ideig minden bizonnyal akadályozni fogja a kapcsolatok tényleges felmelegedését.

Az indiai elemző kitért arra a közös pontra is, hogy míg Modi az első olyan indiai miniszterelnök, aki az ország függetlenségének 1947-es elnyerése után született, addig Abe hazájában szintén az első kormányfő, aki a második világháború után látta meg a napvilágot.

A két politikus családi háttere viszont már élesen eltér: Modi szerény körülmények között nevelkedett, Abe viszont egy politikus dinasztia sarja. Erre és még más különbségekre hívták fel a figyelmet a The Diplomat című tokiói internetes lap elemzői, akik szerint a két vezető hasonlósága csak a felszín. Jeffrey W. Hornung és Shyam Tekwani – a honolului székhelyű Asia Pacific Center for Security Studies munkatársai – úgy vélik, Modi hindu nacionalista eszméivel lényegesen megosztóbb személyiség, mint Abe, és bár mindketten piacbarát politikusok, a gazdasági növekedés megvalósításáról más az elképzelésük. Míg Abe a monetáris lazításban, a kormánykiadások növekedésében és a strukturális reformokban látja a felemelkedés lehetőségét, addig Modinak nincs egy világos programja. Bár az indiai kormányfő az általa több mint egy évtizedig vezetett szövetségi államban keresztülvitt Gudzsarát-modellre hivatkozik, azt több bírálat is érte. Miközben az infrastruktúra fejlesztésére, a beruházásokra és az e-kormányzás megvalósítására nagy gondot fordított, addig a régió továbbra is elmarad a főbb társadalmi mutatókat tekintve, mindenekelőtt az oktatás és az egészségügy terén.

A The Diplomat elemzői ugyanakkor elismerik, hogy a Japán és India közötti kapcsolat már csak a vezetők kölcsönös személyes szimpátiájából adódóan is virágozni fog, és talán beigazolódik az, amit Abe 2007-ben megjelent könyvében írt: nem lepődne meg, ha „egy másik évtizedben a japán-indiai kapcsolatok a japán-amerikai és a japán-kínai kapcsolatok elé kerülnének”.