A mexikói vezetés egyelőre nem tudja csillapítani a latin-amerikai országban hetek óta tartó tüntetéseket. Az események negatívan érintik Enrique Peña Nieto elnök népszerűségét és kihathatnak az újabb reformokra is.
Enrique Peña Nieto mexikói elnök kormányzata két év alatt most éli legnagyobb válságát. Csütörtökön több tízezer ember vonult az utcára Mexikóvárosban, hogy részt vegyen a harmadik nagy tiltakozásban, melyet a szeptember 26-án eltűnt ayotzinapai diákok miatt tartottak – írja a BBC Mundo. Nemcsak a fővárosban, hanem több szövetségi államban és külföldi nagyvárosokban is tüntetések voltak az Ayotzinapáért Globális Akció (Acción Global por Ayotzinapa) elnevezésű mozgalom keretében. A demonstráció időzítése egybeesett a mexikói forradalom kitörésének 104. évfordulójával, így a kormányzat által erre az alkalomra tervezett szokásos ünnepi felvonulás is elmaradt.
Tízezrek vonultak az utcára
Mexikóváros három különböző, emblematikus pontjától (a Forradalmi Emlékmű, a Függetlenségi-emlékmű és Tlatelolco) indultak a tiltakozók, s a főtéren, a Zócalón gyűltek össze. A demonstrálók egy része már napokkal ezelőtt elindult, azokkal a konvojokkal, amelyek az eltűnt diákok szüleit és hozzátartozóit szállították. „Már majdnem két hónap eltelt és nem tudjuk, hogy hol vannak. Nem tudunk semmit, elveszítettük a reményt. Mit csinálhatnak, milyen körülmények között élnek, van vizük és ételük? Sok kérdésünk van.” – nyilatkozta Francisco Lagro, az egyik eltűnt diák édesapja. Több oktatási intézmény felfüggesztette a tanítást csütörtökön és az üzletek is bezártak. A tiltakozók egy csoportja, körülbelül kétszázan, a Benito Juárez Nemzetközi Repülőteret akarta blokád alá venni, őket a rendőrök fékezték meg, ugyanúgy, mint azokat, akik a tüntetés feloszlása után keveredtek összetűzésbe a hatósággal. Annak ellenére, hogy a demonstráció alapvetően békésen zajlott körülbelül 15 embert letartóztattak.
„Élve vitték el őket és élve akarjuk viszont látni!” – skandálta a tömeg a tüntetéseken, azonban egyre irreálisabb ez a követelés. „Halottak a diákok, tudjuk, de amikor azt mondjuk, hogy élve akarjuk őket, akkor azt kérjük, hogy ne legyen több emberrablás.”- magyarázta az El País spanyol napilapnak egy tüntető. Az emberek kiáltása tükrözi azt az elkeseredettséget, és tehetetlenséget, amelyet Mexikó átél, s amely az elmúlt évek legnagyobb méretű tüntetéshullámában manifesztálódik. Mindenkinek elege van, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy nagyon sok társadalmi csoport vonult az utcára: családok, idősek, hipszterek, értelmiségiek, szakemberek. Mexikóváros központja órákra megbénult a demonstráció miatt, ugyanúgy, mint a központi kormány, amely nem órák, hanem hetek óta szemléli tehetetlenül a kialakult helyzetet. Mindez nem jellemző az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) „új időszakára”, ami két évvel ezelőtt kezdődött, amikor Enrique Peña Nieto megnyerte az elnökválasztást.
Tündérmeséből rémálom?
A Mexikóért Paktum valóban egy új irányt mutatott a latin-amerikai ország számára. Külföldön is példaként tartották számon, hogy a mexikói kormány számos fontos területen képes reformot végrehajtani az ellenzéki pártokkal szövetségben. Sikeres lépésnek számított, hogy elmozdították a helyéről Elba Esther Gordillót, az Oktatási Dolgozók Országos Szakszervezetének (SNTE) vezetőjét, illetve elfogták a világ egyik legkeresettebb bűnözőjének számító Joaquín ‘El Chapo’ Guzmánt, a Sinaloa kartell fejét.
Zsákutcában az elnök
„Az igualai vérengzés a politikai, a „fehér ház” botrány pedig a személyes tekintélyét csorbította Enrique Peña Nietónak.” – állítja Jorge Castañeda mexikói ex-külügyminiszter. Azzal, hogy a napokban Angélica Rivera, a mexikói first lady egy, a youtube-on közzétett videóban próbálta csillapítani a sajtó által hémillió dollár értékűre becsült elnöki rezidencia körül kialakult botrányt, tovább nőtt az emberek felháborodása. A telenovellákból ismert egykori színésznő kijelentése, miszerint a (fehér) házat ő vette, a karrierje alatt összegyűjtött pénzből, illetve, hogy szeretnének túladni az ingatlanon, a visszájára fordult és gúny tárgyává vált.
A tüntetésekkel és az igualai tragédiával kapcsolatban kettős stratégiát alkalmaz az elnök. Az erőszakig fajuló demonstrációk résztvevőinek azt üzente, hogy „destabilizációt és társadalmi zavargást okoznak”. Közben pénzalapot hozott létre az igualai áldozatok számára, illetve a Képviselőház jóváhagyta hogy összesen 30 millió dollár értékű támogatást adjanak az országban működő 14 vidéki tanítóképző iskolának, ezek közül az ayotzinapai részesülne a legnagyobb segítségben. A kormány folyamatosan értekezik az eltűnt diákok szüleivel is, valamint elfogadták egy külföldi szakértőkből álló nemzetközi bizottság felállítását, amely hozzáférhet az ügy aktáihoz.
Elemzők és a PRI-n belül egyes vezetők szerint is ezek az intézkedések kevésnek bizonyulnak a kedélyek lecsillapításához. Az elnök úgy tudna kijutni a zsákutcából, ha személyi változásokat eszközölne ki a kabinetben. A probléma kapcsán Jesús Murillo Karam legfőbb ügyészre mutogatnak a legtöbben. Karam azonban cáfolta, hogy távozna a tisztségéből. Enrique Peña Nietót az idő is sürgeti, gyorsan kellene lépnie, hiszen egyre közelebb a 2015-ös törvényhozói választás, melynek eredményén az is múlhat, hogy a kormányzat véghez tudja e vinni a strukturális reformok második hullámát.
Balla Zsuzsa