Putyin Izraelnek is bekavart

Nem véletlen, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök szeptember 21-én Moszkvába utazott, ahol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyalt. Lévén, hogy olykor-olykor Izrael is hajt végre katonai akciókat Szíria területén, mindkét fél számára kulcsfontosságú volt az abban való megállapodás, hogy a „felesleges konfliktusokat” elkerüljék. Kedden továbbá Nikolai Bogdanovsky orosz tábornok tett egy rövid látogatást Izraelben azzal a céllal, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák azokat a közös mechanizmusokat, amelyekkel „elkerülhetők a felesleges konfliktusok.”

Netanjahu egy CNN-nek adott interjújában továbbá – az Egyesült Államokkal -s a NATO-val ellentétben – nem kritizálta Putyin szíriai tevékenységét, és úgy fogalmazott, „Azért mentem Moszkvába, hogy világossá tegyem, el kell kerülnünk a konfliktusokat az izraeli és az orosz hadsereg között. Nem akarunk visszatérni azokhoz a napokhoz, amikor Izrael és Oroszország kibékíthetetlen ellenségek voltak.”

Netanjahu azonban ragaszkodik ahhoz, hogy „Abban az esetben, ha a szíriai instabilitást bárki is arra használja, hogy nukleáris fegyvereket ad át a Hezbollah-nak, továbbra is akciókat fogunk végrehajtani.” Izraeli tisztségviselők szerint Netanjahu ezt világossá tette Putyin számára is, aki elfogadta az izraeli miniszterelnök érvelését. 

Izrael a szíriai polgárháborúhoz való viszonyát két fontos tényező határozza meg. Az egyik szuverenitásának esetleges megsértése Szíriából indított támadások révén, a másik a szíriai instabilitást kihasználva a Hezbollah-nak juttatott fegyverek és egyéb harci eszközök léte. A zsidó állam 2013 óta több mint tíz alkalommal hajtott végre légicsapásokat Szíria területén a fenti okokra hivatkozva, bár az izraeli vezetés hivatalosan e támadásokért soha még nem vállalt felelősséget. Netanjahu természetesen Iránt vádolja a Hezbollah felé irányuló fegyveráramlással. Az ENSZ Közgyűlése előtt tartott beszédében konkrétan meg is nevezett fegyvertípusokat, amelyeket a perzsa állam a libanoni síita szervezetnek juttatott el, köztük légvédelmi, föld-föld és Yakhont rakétákat. 

Izraelt a Hezbollah-hoz áramló fegyverek aggasztják a leginkább, arra komoly biztonságpolitikai kihívásként tekint. A Foreign Policy szerint a Yakhont rakéták miatt van oka aggodalomra az izraeli vezetésnek, miután annak hatótávolsága révén elérhetők izraeli hadihajók és főbb izraeli kikötők is, mint például Haifa és Ashdod. Ebből kifolyólag korábban izraeli légitámadások értek különböző fegyverraktárakat Latakia területén, ahova azonban mostanra az orosz hadsereg is „befészkelt” katonáival, harci gépeivel és légvédelmi rendszerével. Ez veti fel azt a problémát Izrael számára, hogy a továbbiakban hajlandó-e kockáztatni az Oroszországgal szembeni „felesleges konfliktusokat” annak érdekében, hogy csökkentse a Hezbollah és a Yakhont rakéták általi fenyegetettségét. 

Az orosz megerősített katonai jelenlét Szíriában így komoly problémákat vet fel az izraeli vezetés számára. Előfordulhat, hogy Izrael nem adja Moszkva tudtára a támadások iránti szándékát, amellyel azonban kockáztatja azt, hogy Oroszország a Hezbollah erősítését fogja elősegíteni. Amennyiben mégis tájékoztatná az orosz vezetést, az várhatóan közölné a hírt a támadás alanyaival, lévén, hogy Putyin sem engedheti meg azt, hogy a tudtával szövetségeseit inzultálják, és egy esetleges támadást szövetségese, Aszad elleni fenyegetésként értékelné. A Damaszkusz és Latakia környéki jövőbeli izraeli légicsapások az orosz jelenléttel kiegészítve még bonyolultabbá teszik a konfliktust.

Izrael a szíriai polgárháborúban úgy igazán soha nem állt egyik oldal mellé sem. A Foreign Policy szerint a zsidó állam ugyanazon állásponttal rendelkezik, mint az 1980 és 1988 között zajló iraki-iráni háborúban: „Izrael titokban azt kívánja, hogy mindkét oldal sikeres legyen ellensége megölésében.” Ez lényegében azt jelenti, hogy Izrael számára nincs olyan végkimenetel, amely pozitív lenne. Aszad győzelme Irán és a Hezbollah győzelmét, míg az Iszlám Állam, a Nuszra Front vagy bármely szélsőséges csoportosulás győzelme Damaszkusz radikális, kiszámíthatatlan, ellenséges erők általi meghódítását jelentené. 

Ez alapján pedig megállapítható, hogy Netanjahu számára a legjobb forgatókönyv egy elhúzódó háború, amely kifárasztja a feleket és lefoglalja Izrael ellenségeit. A zsidó állam számára a szíriai polgárháború tökéletes következménye, hogy ellenségeivel (Iránnal és a Hezbollah-kal) szövetséges Bassár el-Aszad hadserege meggyengült, erőforrásai csökkentek, illetve két évvel ezelőtt az Aszad-rezsim vegyifegyverei is megsemmisítésre kerültek. 

Az orosz légitámadások, illetve egyéb katonai tevékenységek az izraeli vezetést addig biztosan nem fogják aggasztani, amíg ezek maximum abban segítenek, hogy Aszad rendezze sorait. Amint azonban egy orosz-iráni katonai szövetség nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a szíriai hadsereg jelentős területeket foglaljon vissza, ezáltal változtatva az erőviszonyokon, az a zsidó állam számára komoly problémákat fog szülni. 

És ez a folyamat már elkezdődött.