Szíria: a harctéren a helyzet változatlan

Több mint egy hónapja zajlanak az orosz légitámadások Bassár el-Aszad szír elnök védelmében, amelyek a harctéri erőviszonyokat tekintve nem képesek jelentős változásokat generálni a polgárháború menetében.

Oroszország szeptember 30-án megindított, napjainkig is zajló légicsapásai ugyan kétségkívül felélesztették a katonai szempontból egyre nehezebb helyzetbe kerülő kormányzati erőket, ugyanakkor ismét bebizonyosodni látszik, hogy légitámadásokkal nem lehet hatékony, hosszútávú sikereket elérni. 

Bassár el-Aszad hadserege, kiegészülve a Hezbollah harcosaival és iráni tanácsadókkal az ősszel, Moszkva hathatós légi támogatásával több fronton is elindította offenzíváját a lázadó ellenzéki szervezetek ellen Szíria északi és északnyugati területein. A hadjárat legfőbb célja, hogy Idlib tartományban – amelynek nagy részét jelenleg az ellenzéki erők uralják – minél több területet visszaszerezzenek, összekötve azokat Hama, Homsz, illetve az alaviták lakta tengerparti Tartúsz és Latakia tartományokkal, ezzel egy egybefüggő jelentős hatalmi bázist kialakítva, ahonnan dél felé haladva Damaszkusz környékének „felszabadítása” is könnyebb feladatnak bizonyulna. 

A kezdeti sikereket követően azonban úgy tűnik, ismét beálltak a frontvonalak. Az elmúlt hetekben számos ellenzéki csoport képes volt visszaverni a kormányerők támadásait, amelyet leginkább a külföldi államok, kiváltképp az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia jelentős és megnövelt támogatásai biztosítottak.

Washington nemrég felfüggesztette a kudarcba fulladt, ötszáz millió dollárba kerülő Train and Equip programot, amelynek helyét egy részben új stratégia váltotta fel, az Aszad-rezsim ellen harcoló „mérsékelt” erők megerősítésének érdekében. Ennek keretében az amerikai vezetés először monitorozza azokat a már harcoló erőket, akik potenciális kedvezményezettjei lehetnek az amerikai támogatásoknak, és amennyiben megfelelnek (nincs kapcsolatuk radikális szervezetekkel pl.), csak abban az esetben kezdődik meg a különböző támogatások folyósítása. 

Lázadó erők vezetőinek elmondása szerint az Egyesült Államok által rendelkezésükre bocsátott TOW páncéltörő rakéták és tankelhárítók jelentik a leghatékonyabb támogatást, amelyekkel képesek voltak megtartani állásaikat a heves támadások ellenére is. „Nem tagadjuk, hogy hatékonyak az ellenünk irányuló légitámadások, de nem tudnak előrenyomulni a szárazföldön”, fogalmazott Fares al-Bayoush tábornok, az egyik Washington által támogatott szervezet parancsnoka. Hozzátette, a TOW-t nem csak tankok, hanem konkrét egységek ellen is sikerrel vetették be. 

Az amerikai támogatások mellett a szaúdi hozzájárulások tovább erősítik az ellenzéki csoportokat. Nemrég egy, a szíriai kormányhoz közel álló tisztségviselő a Reuters-nek elmondta, a hadsereg által megindított offenzíva a tervezettnél jóval lassabban halad és kevesebb sikert hoz, amely Szaúd-Arábia megnövelt támogatásainak tudható be.

A külső támogatásokon túl az orosz beavatkozás számos ellenzéki erőt sokkal inkább felbátorított a további harcra, mintsem a meghátrálásra azáltal, hogy Moszkva Aszadnak nyújtott támogatását annak jeleként értelmezik, hogy az alavita elnök külső segítség nélkül képtelen lenne fenntartani hatalmát. „A rezsim összeomlóban van, csak az oroszok mentik azt. Lehet, hogy gyengébbek vagyunk az erőforrásokat tekintve, de mi fogjuk megnyerni a háborút”, fogalmazott az egyik lázadó erő vezetője. 

Bebizonyosodott tehát, hogy önmagában az orosz légi segítség nem elegendő ahhoz, hogy az erőviszonyokat Aszad javára változtassa, a szárazföldi harcokban a rezsim erői továbbra se elegendők ahhoz, hogy hosszú távú sikereket érjenek el.