Az iszlám nem egyenlő a terrorizmussal

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások emelték végérvényesen a köztudatba a XXI. századi terrorizmust és annak az iszlámmal való azonosítását. Az azóta eltelt években számos merényletet hajtottak végre radikális iszlamista szervezetek, napjainkban pedig az Iszlám Állam tevékenysége még inkább démonizálja a muszlimokat. 

Sajnálatos módon egyre inkább mélyül az iszlámmal mint vallással szembeni ellenszenv és gyűlölet a nem muszlim társadalmakban. Holott látnunk kell, hogy a világban élő, és rohamosan növekvő számú (!), körülbelül 1,6 milliárdnyi muszlim békés és mérsékelt, mindössze egy „kisebb” csoport az, amelyik saját kénye-kedve szerint, érdekeinek megfelelően, radikálisan, saját tetteit alátámasztandó módon értelmezi az iszlám tanítás szentírásait, ezzel démonizálva az egész muszlim közösséget. A „Terrorism has no religion” nem csak egy divatos hashtag, tartalmát tekintve komoly jelentéssel bír.

Jegyezzük meg, az erőszak nem képezi lényegi részét az iszlám tanításnak. A Korán kifejezetten tiltja az ártatlanok, fegyvertelenek elleni erőszakos cselekményeket és muszlim hívők milliói, ha nem milliárdjai szerte a világon, mélységesen elítélik az ilyen akciókat. 

Emellett az iszlám egy rendkívül differenciált vallás, számos különböző ágazata van a síita és a szunnita ágon belül is, mérsékelt nézetektől a szélsőségesekig.

„Ha az Iszlám Állam által elkövetett párizsi merényleteket minden muszlim számlájára írjuk, akkor az Anders Breivik által elkövetett oslói mészárlásért minden keresztényt is hibáztathatunk”, érvel Stephen M. Walt, utalva a norvég férfire, aki 77 embert gyilkolt meg 2011-ben.

A dzsihadizmus sokkal inkább egy politikai mozgalom, amely az iszlám egy radikális, fundamentalista megközelítésén alapul. Az ezt a fajta interpretációt valló, magáévá tevő szervezetek létrejöttének hátterében nagy szerepet játszottak és játszanak az arab világ legitimációs válsága és mély társadalmi problémái. De ugyanennyire fontos a nyugati hatalmak évtizedes, ha nem évszázados jelenléte a térségben, először az európai, majd az amerikai intézmények exportálásának kísérletei, illetve azok a külföldi konkrét politikák, amelyek a muszlim lakosság jelentős részének életét tették tönkre. 

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel igazolhatók azok a tettek, amelyeket terrorszervezetek nap mint nap végrehajtanak, mindössze csak érdemes számba venni azokat a tényezőket, amelyek idáig vezethettek. „Nem csökkenthetjük az erőszakos extrémizmus jelentette veszélyt anélkül, hogy megértenék és tudomásul vennénk annak eredetét”, fogalmaz Stephen Walt. 

Az amerikai és európai Közel-Kelet-politika az elmúlt évtizedekben a muszlim világot a végletekig szembeállította a nyugati társadalmakkal. Az arab diktátorok támogatása, a közvetlen katonai beavatkozás, Izrael teljes körű támogatása, szankciók bevezetése mind-mind olyan tényező, amelyek a régió arab és muszlim vallású polgárainak jelentős részét felbőszítették.

És ezen egyszerű emberek jelentős többsége mégsem döntött a terrorizmus támogatása mellett, nem hajtott végre nyugati érdekeltségek, állampolgárok elleni merényleteket. Amit az Iszlám Állam vagy éppen az al-Kaida művel, azt a muszlim világ túlnyomó többsége nyíltan elutasítja és szégyenkezve érzi magát olyan emberek tetteiért, akik vallásukat félreértelmezik és arra hivatkozva negatív színben tüntetik fel. 

Hasszán Róháni iráni elnök a napokban erre utalva kijelentette: „Az Iszlám Állam terroristái azt a célt szolgálják, hogy a világban az iszlamofóbia széles hulláma induljon el.” És kétségtelenül, sajnálatos módon ez a folyamat már rég elkezdődött, napjainkban pedig csak tovább erősödik. 

E probléma ma még hangsúlyosabban jelenik meg a menekültválság révén. Feltételezem nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy nap mint nap hallok az Európába áramló menekültekről olyan véleményeket, amelyek szerint „elfoglalják Európát, ránk erőltetik az iszlámot” és még sorolhatnánk. 

Az Iszlám Állam az iszlám sajátos értelmezésének elutasítói ellen is „szent háborút” folytat, amelynek keretében muszlimok százezreit gyilkolta le, legyen szó síitákról vagy szunnitákról. 

Ne essünk tehát abba a hibába, hogy egy kis csoport által terjesztett nézetet az egész muszlim világra vonatkoztatunk, hiszen ezzel nem csak tévedünk, hanem egy olyan gyűlölethullámot indítunk el, amely milliókat rekeszthet ki és állíthatja véglegesen szembe a nyugati társadalmakat a muszlim társadalmakkal.