Újabb front nyílt az iráni-szaúdi vetélkedésben

Szaúd-Arábia és Oroszország vezetésével Katar fővárosában, Dohában ültek tárgyalóasztalhoz a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének tagjai (OPEC), illetve további négy olajexportőr ország annak érdekében, hogy az olajtermelést a jelenlegi szinten befagyasztva gátat szabjanak az olajárak további esésének. 

Az elmúlt években a „fekete arany” világpiaci ára jelentős zuhanásnak indult, amelynek megfékezését világos stratégiai okok miatt a Szaúd-Arábia vezette OPEC tudatosan nem kívánja szolgálni. Ugyanis az Egyesült Államokban lezajlott „palaolaj-forradalom” nyílt kihívást intézett Szaúd-Arábia világpiaci pozíciója ellen, amelyre válaszul az „olajmonarchia” ahelyett, hogy a piaci árak stabilizálása végett csökkentette volna, növelte a kitermelést, még inkább letörve az olaj árát. Tette mindezt annak ellenére is, hogy gazdasága erősen függ a világpiaci ártól.

Mindezt tetézve a P5+1 (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és az Iráni Iszlám Köztársaság között, júliusban megkötött nukleáris „deal” eredményeként Rijád legfőbb vetélytársa, Teherán, a szankciók eltörlésével újra teljes jogú tagja lehet a nemzetközi kereskedelemnek. Ez pedig a szaúdi királyság számára azt jelenti, hogy a világ második legnagyobb földgázkészletével és negyedik legnagyobb olajkészletével rendelkező Irán eláraszthatja a piacot nyersanyagaival, növelve saját és ezzel párhuzamosan csökkentve Szaúd-Arábia befolyását és bevételeit. 

Napjaink egyik legfontosabb nyersanyagának problémáját Dohában sem sikerült megoldani. Irán a régóta várt gazdasági fellendülés és fejlődés elérhető közelségbe kerülésének tudatában világossá tette, nem hajlandó a termelés befagyasztására, amelynek eredményeként Szaúd-Arábia elállt a megállapodástól, és minden olyan kompromisszumtól, amely nem vonatkozik Iránra egyaránt. „Az OPEC azon célja, hogy megállapodjon az olajtermelés jelenlegi szinten történő befagyasztásáról, kudarcot vallott és jól bizonyítja, hogy Szaúd-Arábia jobban utálja Iránt, mint amennyire utál pénzt veszíteni”, olvasható a Foreign Policy hasábjain.

A tárgyalások sikertelenségének hírére a nyersolaj ára hétfőn esni kezdett, amelyet tovább tetéz, hogy a kuvaiti olajipari munkások jelenleg is sztrájkolnak az országban. 

Teherán és Rijád: a régió meghatározó ősellenségei

Irán és Szaúd-Arábia a közel-keleti régió két vezető állama, amelyek a térség valamennyi országában jelentős befolyással és pozíciókkal rendelkeznek, illetve megkerülhetetlen szereplői a politikai és gazdasági folyamatoknak. 

Mindemellett azonban egymás legfőbb vetélytársai is. Rivalizálásuk háttere egyfelől vallási, amennyiben Irán a síita, míg Szaúd-Arábia a szunnita iszlámot követi, és egyben vezető szerepet töltenek be e két irányzatot követő országok esetében is. Másfelől azonban világos hatalmi vetélkedés zajlik a két ország között a régió vezetéséért, amely alapjaiban határozza meg a Közel-Kelet dinamikáját, tekintve, hogy minden jelentősebb térségbeli konfliktusban, proxykon keresztül kvázi háborút vívnak egymással. A régió valamennyi országában tetten érhető az iráni-szaúdi ellentét, és a különböző helyi csoportok megosztottsága e törésvonal mentén.

Szíria, Irak, Jemen, csak néhány ország, ahol Teherán és Rijád gyökeresen ellentétes célokkal rendelkezik, és minden lehetséges eszközzel igyekeznek a másikat gyengíteni. 

Az iráni-szaúdi vetélkedés számos ponton érzékelhető volt az elmúlt több mint 30 évben, mióta 1979-ben győzött a Khomeini ajatollah vezette iszlám forradalom Iránban és véglegesen megromlottak a két ország közti kapcsolatok. 

Amíg azonban Iránt minden irányból szankciók és egyéb gazdasági korlátozások hada vette körül, Szaúd-Arábia a világ legnagyobb olajkitermelőjeként és olajexportőreként, illetve az Egyesült Államok legfontosabb térségbeli szövetségeseként biztonságban tudhatta pozícióját. A nukleáris megállapodás eredményeként azonban ez a felállás megváltozott.

A korábbi ellenségek, Washington és Teherán kapcsolata némileg mérséklődött, és ha nem is beszélhetünk egyértelmű és világos pozitív fordulatról, mindenképpen figyelemreméltó és nagy jelentőségű előrelépést tett a két ország a kapcsolatok javítása felé. Az USA mellett továbbá említésre méltó, hogy az Európai Unió országai sorra kopogtatnak Teheránban a kinálkozó üzleti lehetőségek kihasználása céljából, egyértelműen Szaúd-Arábia kárára.  

Mindemellett az az Irán, amely a szankciók ellenére is regionális középhatalommá és a közel-keleti, illetve közép-ázsiai régió meghatározó szereplőjévé vált cirka 10 év alatt, most, a korlátozások eltörlésével kiaknázhatja hatalmas gazdasági potenciálját, modernizálhatja országát és válhat még jelentősebbé a nemzetközi politika porondján.

Ezzel egy új front nyílt meg a két ország közti vetélkedésben, amely a jövőben még inkább meghatározóvá válhat, és nagy kérdés, hogy milyen hatása lehet ennek a két állam egyéb konfliktusaira Szíriában, vagy éppen Jemenben. 

Az viszont biztos, hogy a mindennapjainkat jelentősen meghatározó olaj világpiaci árának alakulását nagyban befolyásolja Szaúd-Arábia és Irán kapcsolata, és láthatjuk, hogy a gazdasági racionalitást félretéve, Rijád geopolitikai és stratégiai érdekeinek megfelelően alakítja energiapolitikáját, amely hosszú távon nem csak a szaúdi királyságra, hanem az egész világra is komoly hatással lehet. Mindemellett Irán számára egyelőre egyértelmű prioritás a nukleáris megállapodás adta lehetőségek kiaknázása, ugyanakkor kérdéses, hogy a jövőben mennyiben fogja fegyverként használni hatalmas mennyiségben rendelkezésére álló nyersanyagait.